A bútorvásárlás nem egyszerű. Az ember nagyon könnyen el tud veszni a méretek, anyagok, funkciók, árak halmazában. Ami viszont csak ritkán, de akkor is csak az utolsó pillanatban jut eszünkbe: baromi nehezek is.
A feleségemmel az elmúlt időszakban kezdtük el berendezgetni az otthonunkat, így mi most csöppentünk abba a helyzetbe, amikor az ember megpróbálja a lehetetlent, miszerint minőségi bútort vásárol, de elérhető áron. A kanapénkat aránylag hamar megtaláltuk, ebben az esetben csak az utolsó „nehézségi” kérdés volt hangsúlyos.
Egy szép hétköznap délelőtt, a megígért időpontban érkezett meg az ülőalkalmatosság, két fiatalember pakolta le a teherautóról, majd gurulós kocsin indították meg a cél felé. A kapun kicsit nehézkesen jutottak át a csomagok, mert van egy kis bukkanó az ajtóban, ekkor jegyeztem meg sajnálkozva a fiatalembernek, hogy van még ott egy lépcső is, ne haragudjon érte. Majd ő közölte az ajtóban, a lépcső aljában, hogy neki csak eddig kell hozni a cuccot.
Később kiderült, hogy teljesen igaza van, az ingyenes kiszállítás valóban csak az első zárható ajtón belülre szól, de mégis rosszul érintett a dolog, mert egymagam voltam akkor a háznál, a kanapé darabjai pedig, ahogy mindenki kitalálhatta, baromi nehezek voltak.
Megkérdeztem az egyik srácot, hogy nem lehetne-e mégis, hogy beviszik nekem a bútordarabokat. Közölte, hogy „attól függ”. Nem kerültem még ilyen helyzetbe, de egyből kapcsoltam, így visszakérdeztem, hogy „mennyitől?”. Mondta, hogy „számlával 5 ezer, anélkül 4”. Itt sok kérdés eszembe jutott, például, hogy mit szólna a srác, ha erre előkapnék egy NAV-os igazolványt, de csak annyit mondtam, hogy „akkor anélkül”. Végül így bevitték. Azóta már össze is raktuk.