Tóth Péter
Fotó: Gyulai Hírlap
Az emberek hozzászoktak már, hogy védeni kell az értékeiket. Bezárjuk az ajtót, ha elmegyünk otthonról, lakatot teszünk a biciklinkre, nem hagyjuk az asztalon zsúfolt helyen a pénztárcánkat. Vannak olyan dolgok azonban, amelyekről senki sem gondolná, hogy a tolvajok áldozata lehet.
Történt nemrég, hogy ugyanarra a napra esett a kommunális és biohulladék elszállítása, így este a fekete és zöld kukát is kihúztam az utcára. Másnap hallottam is, hogy megérkeznek a szemétszállítók, majd később kimentem, hogy behúzzam a tárolókat, de ekkor jött a meglepetés: a zöld kukának lába kélt.
Körülnéztem az utcán, becsöngettem a szomszédokhoz, de nem találtam sehol, senki se látott semmit, így kezdtem élni a gyanúperrel, hogy a kukát valaki meglovasította.
Telefonáltam a közüzemnek, hogy megkérdezzem, mi a teendő. Az ügyintéző elmondta, hogy be kell mennem hozzájuk, ahol némi pénz ellenében kapok egy másik szemetest. Meglepetésemre elmondta, hogy rengetegen telefonálnak ugyanezzel a problémával, mondhatni divat lett a kukalopás. A feleségem ezután az egyik közösségi oldal helyi csoportjában tett közzé egy bejegyzést, kérve az elkövetőt, hogy hozza vissza a hulladéktárolót.
A történet végül szerencsés véget ért: néhány nappal később indultam dolgozni, amikor az ajtót kinyitva egy zöld kukát találtam a kocsibeállón. Nem az a szemetes volt, amelyet elvittek tőlünk, de ugyanolyan jó állapotú, rajta az érvényes matricával.
Nem tudom, hogy az elkövetőnek szólalt-e meg a lelkiismerete, esetleg a hulladékra szakosodott jótündér lepett meg minket egy új edénnyel, de a lényeg, hogy nem maradtunk kukátlanok.
