Google Gemini Lilla
Fotó: ADOBE/AI
Amikor beköszönt a december, és a dér belepi a Körös-parti fűzfákat, Gyula városa átlényegül. Aki ilyenkor sétál végig a Kossuth utcán vagy a Várkert gesztenyefasorai alatt, az nem csupán egy feldíszített várost lát, hanem egy élő adventi kalendáriumba csöppen, ahol minden ablak mögött és minden sarkon vár ránk valami szívmelengető.
Gyula karácsonyi vonzereje abban a különleges kettősségben rejlik, amit sehol máshol nem találni az országban: a középkori vaskos falak méltósága és a polgári elegancia találkozik itt az ünnepi meghittséggel. Míg a nagyvárosok adventi vásárai gyakran hangosak és zsúfoltak, Gyula képes volt megőrizni azt a fajta „lassú” karácsonyt, amire a mai rohanó világban a leginkább vágyunk.
A város szíve ilyenkor a Kossuth tér, ahol az óriási fenyőfa és a hatalmas adventi koszorú körül összegyűlnek az emberek. Nem csak a forralt bor illata csalogatja ide a helyieket és a turistákat, hanem az a közösségi élmény, amit a vasárnapi gyertyagyújtások jelentenek. A gyerekeknek ott a szalmalabirintus, a felnőtteknek pedig a kézműves udvar, ahol a mézeskalács és a valódi gyulai kolbász mellett a helyi alkotók szívvel-lélekkel készült portékái sorakoznak.
De az igazi varázslat a Várkertben történik. Ahogy a lemenő nap fénye megcsillan a téglavár falain, és kigyúlnak a kastélypark ünnepi fényei, az ember úgy érzi, mintha egy kosztümös film díszletei közé sétált volna be. Az Almásy-kastély falai között ilyenkor még inkább megelevenedik a történelem; az ünnepi tárlatvezetések és a parkban felállított installációk nemcsak látványt, hanem történeteket is adnak.
És ne feledkezzünk meg a Gyulai Várfürdőről sem. Kevés felemelőbb érzés van, mint a gőzölgő gyógyvízben ülve nézni a hóesést vagy a kivilágított vár sziluettjét. Ez a fajta testi-lelki feltöltődés teszi Gyulát a béke szigetévé.
Végezetül egy gyulai advent nem lenne teljes a Százéves Cukrászda nélkül. Egy forró csokoládé vagy egy szelet ünnepi torta a reformkori bútorok között ülve nem csupán gasztronómiai élmény, hanem időutazás is egy olyan korba, amikor az ünnep még valóban az elcsendesedésről és az egymásra figyelésről szólt.
Gyula karácsonykor nem akar többnek látszani, mint ami: egy vendégszerető, méltóságteljes és végtelenül hangulatos kisváros. De éppen ebben az őszinteségben rejlik a szépsége. Aki egyszer megtapasztalja a gyulai advent fényét, az minden évben visszavágyik ide, hogy újra átélje ezt a téli tündérmesét.
