tóth péter
Fotó: Gyulai Hírlap
Egyre többen veszik fel a harmadik oltást, teszik mindezt nagyon helyesen, hiszen a koronavírus-járvány negyedik hulláma már nem csupán kopogtat az ajtón, hanem ránk is rúgta azt. Ezzel párhuzamosan persze ismét megjelentek azok a „szellemi zsákutcák”, akik mellüket döngetve tagadják meg a józan észt és a tudományt.
Éveket, évtizedeket töltöttek el tanulással, kutatással és számunkra gyakran fel sem fogható mennyiségű munkával azok a szakemberek, akik megalkották az oltásokat, amelyeknek köszönhetően legyőzhetjük a pandémiát, de sokaknak nem elég hiteles, hogy valaki egy életen át dolgozott azért, hogy megmentsen másokat.
Minek is az oltás, kérdezhetnénk, elvégre csak olyan betegségek tűntek el teljesen – vagy majdnem teljesen – a mindennapi életből, mint a fekete himlő, a járványos gyermekbénulás, a kanyaró vagy éppen a diftéria.
Mindez mellékes, hiszen a koronavírus elleni oltásokba chipet raknak, hogy megfigyeljenek minket, belehalunk azonnal, belehalunk később, ha 90 évesen halunk bele, az is az oltás miatt lesz, a lényeg, hogy nekünk mindenképpen rossz lesz.
Pedig elég megnézni a nemzetközi statisztikákat, hogy a jobb átoltottsággal rendelkező országokban jobb a helyzet, amíg itthon újra egyre többen kerülnek kórházba, illetve lélegeztetőgépre. Nem tudom, mit lehetne tenni a fejekben uralkodó sötétség ellen, de számomra elképesztő, hogy megint ott tartunk, mint a középkorban, hogy máglyára vetnék a tudományt képviselőket, az ostobákat pedig piedesztálra emelik.
Talán a közösségi média térhódításának is köze van ehhez, de annyi biztos, hogy nagyon nem jó ez az irány.
