Mocsár-Pörjés József
Fotó: Gyulai Hírlap
Ez egy elveszett világ, amiben mi, emberek vagyunk a leginkább elveszetten. Ilyen lett a világ, de leginkább mi tettük ilyenné, amilyen most, itt. Lehetne sokkal jobb is, meg persze sokkal rosszabb, szóval úgy van ez jól, ahogy van, ahogy itt, most. Egyébiránt sokan jól érzik magukat ebben a világban, mások sokan meg egyáltalán nem érzik jól magukat most, itt. Máskülönben pedig minden rajtunk, embereken múlik itt is, most is. Mindazonáltal és szerencsére minden mindig változik, majd itt is, de az emberi fundamentumok, mint örök rögök, velünk maradnak. Ahogy velünk maradnak az örök svindlerek is, akik érthetetlen módon mindig előttünk járnak kereken egy lépéssel, de nyilván oka van ennek is, hiszen az átverés csak így működhet, ha felkészültebb a másik, a csaló veled szemben. Az AI-kór imposztorai és szélhámosai a legszerencsésebbek, hiszen az összes modern kütyü, amit mi használunk, nekik dolgozik. A jelenkor csalóinak tálcán kínáljuk fel a prédát, tesszük ezt tudatlanul és gyanútlanul, olykor pedig naivan. Jóhiszeműen fogadjuk be mindennapjainkba az új technikai eszközöket, sajnos mára a legtöbb dolgunk elintézhetetlen mindezek nélkül; ha nem vagy „homo online”, tulajdonképpen nem is vagy, itt és most. Az államnak, a szolgáltatónak feltétel nélkül hisszük el, hogy ez az élet rendje, nem tiltakozunk nagyon semmi ellen, mert valljuk be, kényelmesebb így minden most, itt. Amikor azonban baj van, mert egy (nem etikus) hacker ellopja az online számládról az összes online pénzed, vagy éppen a telefonszámodat klónozzák le, magadra maradsz ebben az elveszett világban…
