Be kell vallanom, megértem azokat, akik száműzték otthonukból a televíziót. Tízpercnyi keresgélés után ugyanis rá kell döbbennünk, hogy a televíziós csatornák és az értelmes műsorok száma fordított arányban áll egymással. Vagyis minél több csatornánk van, annál nagyobb esélyünk van rá, hogy bugyuta, népbutító „szemétre” bukkanjunk.
A paletta nem túl sokszínű. Bámulhatunk amatőr színészekkel leforgatott, magyar vagy menő, amerikai sikersorozatokat – persze csak akkor, ha nem megy még agyunkra a sok bűnügyi helyszínelés –, megnézhetjük a sokadik valóságshow-t, és ezredjére is halálra izgulhatjuk magunkat a legújabb tehetségkutató versenyen.
Nemrégiben végigpásztáztam a csatornákat, reménykedve, hátha változott valamit a helyzet. Kudarcba fulladt próbálkozásom keserű tanulságaként nyugtáztam: a műsorok jellege nemcsak hogy nem változott, hanem egyre siralmasabb képet mutat. A legmegdöbbentőbb összeállításra az egyik kereskedelmi csatorna „szórakoztató” bulvármagazinjában találtam. A műsorban arról számolt be a riporter, hogy egy valóságshow-hős ájulásig verte menyasszonyát. A számomra ismeretlen „sztár” állítólag korábbi barátnőjét is megverte, az esetről pedig több műsorban is hírt adott. „Az ember kivan az élettől”– magyarázta a fiatal férfi tettét, amit láthatóan egyáltalán nem bánt meg, majd büszkén mesélte barátjának, Dopmannek, hogy kapcsolatából mennyit profitált, hiszen több hónapon át szexiparból élő barátnője tartotta el.
Nehéz megsaccolni, hogy hány fiatal nézte aznap a televíziót. A legfrissebb felmérés szerint a magyarok átlagosan 4 óra 23 percet töltöttek a tévé előtt naponta az elmúlt negyedévben. A gyerekek 3 óra 22 percet, a 18–49 évesek 3 óra 38 percet, az 50 felettiek 5 óra 38 percet tévéztek naponta. Az adatok azt mutatják, egyre többen nézik az általános szórakoztató csatornák és az országos kereskedelmi csatornák műsorait. Jó volna, ha átéreznék felelősségüket.
