Hajnalban jött az örömhír: megérkezett. Kettőezer-négyszáz gramm, és már beceneve is van. Bevallom, meghatódottságomban végiggördült egy-két könnycsepp az arcomon. Nem is olyan rég még egy pocakon osztozkodtunk, egy kádban pancsoltunk, egy padban ültünk, s most APA lett!
Érzelgős hangulatomban az járt a fejemben, hogy szülőnek lenni a legfelelősségteljesebb feladat a világon. A kis jövevény ugyanis néhány hangon kívül még alig ismer valamit a világból, nekünk kell megtanítanunk beszélni, járni, enni, orrot fújni, cipőt kötni, fogat mosni, felöltözni és persze hógolyót gyúrni, repülőt hajtogatni, buborékot fújni, felhőt rajzolni…
Az újdonsült anyukák és apukák élete a gyermekvállalás előtt állók számára különleges, már-már misztikus világ, melyet olyan rejtélyes tárgyakkal lehet körülírni, mint a mellszívó, a hasszorító bugyi, az orrszívó vagy a sterilizáló doboz. A szülők élete már gyermekük megszületése előtt is a jó és rossz döntések körül forog. El kell dönteniük például, hogy milyen babafürdetővel mosdatják a kicsit, ami a Baba szappan egyeduralmának megszűnése óta nem is olyan egyszerű feladat. A családi körben szerzett tapasztalatok azt mutatják: a babakocsit már hónapokkal a kis poronty érkezése előtt érdemes kiválasztani és megvásárolni, az aranyáron értékesített csecsemőjárgányok összecsukása ugyanis legalább annyira nehéz művelet, mint egy perc alatt, becsukott szemmel kirakni a Rubik-kockát. Elsajátításához idő kell.
Be kell látnunk, hogy szülővé válni embert próbáló dolog, egyvalaki azonban mindenért kárpótol. Pontosan kettőezer-négyszáz gramm, és már beceneve is van.
