A rómaiak is kedvelték a szilvát. Kis-Ázsiából és a Kaukázus vidékéről hozták magukkal, majd terjesztették el szerte Európában, ahol a mérsékelt égövön mindenhol megterem, sőt a Dél-Amerikai kontinensre is eljutott. A gyümölcsöt már az ősmagyarok is fogyasztották, elterjedtségét számos településünk neve még ma is őrzi (Szilvásvárad, Szilvágy, Szilvás, Szilvásszentmárton, Vasszilvágy stb.).
A szilva a rózsafélék családjához tartozó csonthéjas gyümölcs. Mintegy kétezer fajtája ismert. Formájukat tekintve vannak hosszúkásak, tojás alakúak és gömbölyűek is. Magvaváló vagy nem magvaváló voltuk, valamint érési idejük alapján is megkülönböztetjük őket. A hazai szilva szezonja a sokféleségnek köszönhetően júliustól egészen októberig tart.
Az érett szilvát finom, fehéres, halványkékes hamvasságot adó viaszréteg fedi, ami a gyümölcsöt védi a kiszáradástól, s egyben a minőség, frissesség garanciája is. A jó és kellően érett szilva keményebb vagy puhább, de mindig feszes, fényes héjú, üde illatú és élénk színű.
A szilva igen értékes gyümölcsünk. Gazdag olyan ásványi anyagokban, mint a kálium, vas és fluor, cink. Sok benne a C-, A-vitamin, az A-provitamin, a béta-karotin és B-vitaminok - mint a niacin, a B6-vitamin és a pantoténsav-, ezek együtt elősegítik a szervezetben a fehérjék és a zsírok anyagcseréjét. K-vitamint is tartalmaz, ami fontos a véralvadáshoz.
Antioxidáns vegyületeinek köszönhetően támogatja az immunrendszert, véd a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel szemben. Élettani hatásait tekintve igen fontos a rosttartalma, ami jól megmozgatja a beleket, így ajánlható székrekedés ellen. Vizelethajtó hatása is ismert.
A gyümölcsöt sokféleképpen felhasználhatjuk. Kitűnő lekvár, szörp készülhet belőle, de alkalmas, befőzésre és aszalvány készítésére. Valamikor kiváló csemege volt a szultána, amely nem más, mint dióval vagy mandulával töltött, aszalt szilva. A hullott szilvából készítik a hungarikumnak számító szilvapálinkát.
Fogyaszthatjuk nyersen gyümölcsként vagy gyümölcssalátákba téve, illetve gyümölcslevesekbe főzve. A szilvát elsősorban édességekhez szoktuk felhasználni. Nagyon jól lehet vele piskótát, pitét, rétest, muffint gazdagítani, de készülhet belőle klasszikus szilvás gombóc is. A szilva sós ételek, sült húsok mellé vagy azzal együtt sütve is nagyon ízletes, a baconba csomagolt, sült aszalt szilvákról nem is beszélve. Ez utóbbit ínycsiklandó előételként szolgálhatjuk fel.
Tejfölös-szilvás pite (6 főre)
A tésztához:
10 dkg cukor
3 tojás
15 dkg vaj
1 csomag sütőpor
20 dkg liszt
2 evőkanál tejföl
A krémhez:
80 dkg szilva
1 nagy doboz tejföl (3-4 dl)
1 tojás
5 dkg cukor
fahéj
A szilvákat kettévágjuk, kimagozzuk, és további felhasználásig félretesszük. A cukrot, a tejfölt és a tojást kikeverjük. A vajat megolvasztjuk, hagyjuk picit hűlni, és hozzáadjuk az előbbiekhez. Ehhez jön még a lisztes sütőpor, és az egészet jól összedolgozzuk. Viszonylag híg tésztát kapunk. (Ha túl tömör, tejföllel lazíthatunk rajta, ha pedig túl híg, pótoljuk a lisztet.) Zsírozott, lisztezett tepsibe öntjük, és az előkészített szilvákat szépen sorban rárakjuk a tésztára. A krémhez a tejfölt, a tojást és a cukrot összekeverjük, és ráöntjük a szilvákra. Végül az egésznek a tetejét megszórjuk fahéjjal. 180°C-os sütőben sütjük.
Energia: 4292 kcal
Fehérje: 67 g
Zsír: 242 g
Szénhidrát: 426 g
Fahéjas csirke (4 főre)
4 db fél csirkemell filé
3 evőkanál napraforgó olaj
2 db alma
40 dkg szilva
friss bazsalikom
őrölt fahéj
5 dkg vaj
1 dl fehérbor
só
őrölt bors
A csirkemelleket sóval, borssal, fahéjjal bedörzsöljük, az olajon hirtelen elősütjük fehéredésig. Tepsibe vagy tűzálló tálba tesszük, és a bor felét aláöntjük. A meghámozott, kockára vágott almát, a kimagozott, félbevágott szilvát a vajon megpirítjuk, ráöntjük a maradék bort, összeforraljuk. A gyümölcsöt a húsra halmozzuk, és az egészet készre sütjük. Tálaláskor friss bazsalikommal megszórjuk.
Energia: 2255 kcal
Fehérje: 120 g
Zsír: 146 g
Szénhidrát: 77 g
Jó étvágyat!
