Tudom, ez nem Unicum, de igyekszem „csak pozitívan”. Hiszem, felettébb kellemes időszak ez a választóknak. Nekünk. Mert kampányban vagyunk. Választójogunk szinte aranyat ér. Minden politikus a mi kegyünket keresi. Célcsoportba kerültünk újra. Fókuszcsoportokkal mérnek be és ki és meg bennünket. Most mindenki számít, aki a névjegyzékben van. Mértékegység lettünk. Minőségi cucc. Márka. Ajánlásunkkal lesz az emberből politikusjelölt. Szavazatunkkal a jelöltből parlamenti képviselő. S ez jó érzés! Népi és demokrata. Kisfröccsel leöblíthető kampányfalatkák. Ízletes ígéretek a kampányétlapon.
Gyulán is beindult a szórólapozás. Kövérednek a postaládák, ahogy a tavaszi télben elhízott verebek. S még ha néha madárnak is néznek minket, választókat, jó érzés elhinni – ha csak egy kis időre is –, hogy politikusaink sorsa mégiscsak a mi kezünkben van. Vegyünk hát nagy levegőt, tavaszi szél orrunkban, ebben a szép időben húzzunk a teraszon egy kerti széket valagunk alá, s olvasgassunk ki valami igazán szép jövőt a politikusjelöltek programjaiból.
Gyulán jobbról kettő, balról kettő (ez már biztos) vagy három vagy még több képviselőjelölt közül választhatunk majd – szigorúan egy fordulóban – április 6-án.
A kampány egyelőre csöndes nálunk. Tejszínhabos előjáték-hangulat, finom kóstolgatás, leginkább balról jobbra. Erőltetett performanszokkal tágított ellenzéki lufik röpködnek a kék égbolton. Postára adott trükkös tükrök és demagógiával dioptriált szemüvegek. Vörös sálban sétálnak nők a változásért a gyulai utcákon, ahol a gólyák előtt megjelentek az első választási plakátok.
Kampányban vagyunk. Elindul Gyulára Gyurcsány Ferenc, hogy kezet fogjon Bod Tamással.
