MOCSÁR-PÖRJÉS JÓZSEF
Fotó: Gyulai Hírlap
Akkor játsszunk soha véget nem érőset! Igen, hajlamos leszek harmincnaponta panasz-(válasz-)levelet írni az Invitel nevű társaságnak. Ha kell, többször és egymásutánban és folytatólagosan leírom azt, amit gondolok arról, amit és ahogyan csinálnak velem és mindenkivel.
S nem csak erről a társaságról van szó, hanem az összes többiről, amelyik volt „szíves” áthárítani némi pluszköltséget az előfizetőkre. Mert nagyon nincs ez így rendjén, akkor sincs ez így rendjén, ha jogszabály alapján teszik mindezt meg. Mert attól még nem lesz sem tisztességes, sem becsületes ez az eljárás.
Tulajdonképpen csak annyit akartam nyilvánosan is üzenni az Invitel nevű társaságnak, hogy ne tartsanak tájékozatlannak, ne oktassanak ki. Panaszlevelemre érkezett válaszuk leginkább erről, illetve az öndicséretről szól, nem pedig az igényes tájékoztatásról.
Pontosan tudom, hogy miért emelték fel a havi díjat, tisztában vagyok az önök számára megengedő jogszabályi környezettel is. Nem ezt vitattam. Egyszerűen azt és annyit állítottam, hogy ez így nem helyes, nem igazságos. Ezt továbbra is fenntartom. Szeretném még egyszer és utoljára arra kérni önöket, hogy legyenek szívesek az eredeti állapotra, a szerződésbeli egyezségünknek megfelelően visszaállítani a havi számladíjamat.
Véleményem szerint a szolgáltatói szerződés aláírásának pillanatában mindketten kockázatot vállaltunk. Én például kétéves hűséget fogadtam. Vállaltam, hogy 24 hónapon keresztül fizetek havi 9 880 forintot a szolgáltatásukért. Vajon életkörülményeim megváltozása esetén én megírhatom majd önöknek, hogy január hónaptól csak 7 880 forintot tudok fizetni?
És sorry…
