MOCSÁR-PÖRJÉS JÓZSEF
Fotó: Gyulai Hírlap – Súr Enikő
A gyulai közélet békés, nyugodt és kiszámítható. A vasárnapi időközi helyhatósági választás pedig megerősítette a Fidesz diktálta cselekvő politikát.
Sajnos a sunyiság és az aljasság is megmutatta magát a választási kampány finisében. A három baloldali jelölt közül kettő visszalépett, de nem ám a harmadik javára. Az MSZP, az Együtt és a DK a civil jelölt szoknyája mögé bújt félelmében. Mindezt úgy tálalva, hogy készül a nagy civil összefogás a fürdővárosban a Fidesz ellen. Ez ugyan jól hangzott, ám a valósághoz vajmi kevés köze volt.
A néhány napja még messiásként szónokolt balos képviselőjelöltek vasárnapra „eltűntek” a szavazólapokról. A demokráciát és a sajtószabadságot folyton-folyvást féltő elvtársak nem kívántak élni a szabad választások nyújtotta opcióval. Szegény baloldali szavazók egyik pillanatról a másikra maradtak hoppon és magukra.
A baloldal Gyulán nem merte megmérettetni magát vasárnap. Féltek egy orbitális zakótól. Egyedül a Munkáspárt jelöltjében volt annyi kurázsi és becsület, hogy végigvigye azt, amibe belekezdett, mert megígérte a választóinak.
A Gyulai Városbarátok Köre, mint második közéleti erő Gyulán, magyarázkodhatott – s ettől lett ez a baloldali konspiráció aljasság – a választások után arról, hogy semmilyen háttéregyezség és alku nem volt részükről a szocikkal.
Ez a választás is megmutatta, hogy a gyulai baloldal alkalmatlan a városvezetésre. A 2014-ben cselszövéssel mandátumhoz jutott Bod Tamáshoz csatlakozni, vele szövetséget vállalni nagyjából egyenlő a bukással. Amennyiben fentről nem rázzák gatyába a helyi baloldalt, az elvtársak végleg kikopnak a gyulai közéletből. Lehet, hogy ez a gyáva megfutamodás volt az utolsó koporsószeg a szociknak.
