Várakozásainkból lépcsők épülnek meg dombok. Egyre közelebb a holdvilághoz. Hóolvadástól hóolvadásig vagy lombhullástól lombhullásig. Bizonyára körforgás van. Az órám mutatója is körben méri az időt. Időmérők vagyunk. Időt kérek karácsonyra, illetve egy gitárt. A zene mindenkié. Az idő Istené. Talán, ha megtanulok zenélni, én is lehetek isten. Hülyeség. Isten csak egy van. De belőlem is csak egyetlen egy van. Viszonyom Istenhez, mint az idő, mint a félelem és az alázat. Ember vagyok. Talán a kozmosz legfiatalabb teremtménye. Emberi hibáim oka a tudatlanság. Tudatlanságom következménye minden hibám. Örök felmentés vagyok. A megbocsátás maga. Misztérium vagyok, ami egy rébuszból indul, és egy rébuszba tart. A kikövezett út az bizonyos. S mivel lábat is kaptam hozzá, hát illendőségből is be kell járni azt. Nincs ebben semmi varázslat. Tudós világunkban minden atomokból épül fel. Élet van, hahó! Ébresztő! Reggelre leesett az első hó. Nem én fázom, hanem az idő hideg. Minden csak viszonyítás. Viszonyok viszonya még a viszonnyal is. De semmi sem relatív. A változó sem változik, s minden szín örök. Valaki fogva tart, valaki elköszön, s a boltban pénteken elfogyott a karácsonyi halászléhez a hal. Mutass egy olyan évet, ami nem kezdődik el, egy olyan napot, ami nem ér soha véget, egy olyan szerelmet, ami átvisz a túlsó partra, egy olyan vonatot, ami nem áll meg Budapesten, egy olyan várat, amit nem foglaltak el a törökök. Mutasd meg azt a napot, ahol a világunknak vége lesz, üljünk ki Borival a tündérdombra, s onnan integessünk ide le, s oda fel, s zene szól http://www.youtube.com/watch?v=M4VK9jh33LM és zene szól http://www.youtube.com/watch?v=g18ZvMnGLaE és zene szól http://www.youtube.com/watch?v=KvGm07jV5So és csak zene szól http://www.youtube.com/watch?v=AadfANOqj2I
