„Borzasztóan hálás vagyok azoknak, akik támogattak, bíztak bennem. Köszönöm a rengeteg üzenetet, szerintem is jó képviselő lettem volna” – írta magáról büszkén a Tisza-előválasztás második fordulójának eredményhirdetése után Pásztor Anett jelölt jelölt valahol a közösségi tér egyik bugyrában.
A „borzasztó” számomra leginkább félelmet, rémületet keltő vagy kiváltó esemény, ami leginkább menekülésre készteti az embert, de semmi esetre sem váltana ki jó érzést vagy hálát belőlem. Ilyen értelemben tényleg borzasztó lehet „elbukni” egy politikai előválasztáson, de vajon tényleg valódi bukás volt, ami Pásztor Anett-tel történt; ami bizonyos, hogy elég szorosra sikeredett a vége, s a legtöbben nem azt várták, amit kaptak...
Amúgy tudatában volt annak a tiszás jelölt jelölt, hogy ezzel a tiszás látszatválasztással(?) nem lett volna belőle rögvest képviselő, hanem csak lehetősége lett volna arra, hogy tavasszal országgyűlési képviselőjelölt lehessen a Tisza színeiben? Persze ez csak egy jelentéktelen részletkérdés. Elképzelhető, hogy a tiszás előválasztást megnyerők mindegyike már valódi országgyűlési képviselőnek érzi magát. Egészségükre!
Szerencsére vagy sajnos, kinek-kinek ízlése szerint, Gyulán már biztosan nem tudjuk meg, hogy milyen „jó képviselő” lett volna Pásztor Anett. Áradjon tovább a Ráki Zsolt, akinek innen is gratulálok!
Mindez, amit leírtam, tulajdonképpen teljesen lényegtelen. Ami ennél sokkal izgalmasabb, érdekesebb, rejtelmesebb, izgibb, ugyanakkor szokatlan és fura, hogy vajon Leel-Őssy Gábor (érdemes politikai eszmefuttatásait olvasni Facebook- oldalán!), honnan a fenéből tudta már napokkal korábban, hogy ki lesz a tiszás gyulai befutó?
