mocsár-pörjés józsef
Fotó: Gyulai Hírlap
Sokáig vekengett azon, hogy mi is legyen belőle. Mi végre vagyunk ezen a bolygón, ha nem azért, hogy legyen egy tisztességes foglalkozásunk?
A munka nemesít. A munka kitölti az életet. A munkával pénzt lehet keresni. Amíg dolgozol, addig sem ücsörögsz otthon és kocsmákban, nem tétlenkedsz, nem unatkozol, és hasznos része lehetsz a társadalomnak.
Beleguglizott az internetbe, hogy megnézze, milyen munkalehetőségek vannak, de nem tetszett neki egyik sem. Teltek a napok, a hetek és a hónapok, elmúlt a nyár, a tél, beköszöntött a tavasz, és újra egy nyár, de még mindig nem tudta, hogy mit csináljon. Először arra gondolt, hogy a könnyebb utat választja, vagyis biztosra megy, és valami slágerszakmát keres, de hamar meggondolta magát. Úgy döntött, jobban átgondolja ezt a munka kérdéskört, már ha van a munkának köre, ami kérdésben végződik. Újabb vekengésben töltött hónapok előtt állt, amelyek megint évszakokká nőttek. Úgy a vekengés hetedik évében járhatott, amikor valami megcsillant munkára éhes elméjében. Heuréka! – gondolta, de nem kiáltott fel, mert éjszaka volt, s nem akarta a lakótelepi szomszédokat sem megrémiszteni, sem felébreszteni, s egyszerre a kettőt sem. Visszafojtott lélegzettel igyekezet úrrá lenni izgalmán, a nagy ötlet hevesen dobogott a szívében, nyitott szemmel érte a hajnal, már nem bírt visszaaludni.
Szerelemkutató leszek! – jelentette be saját magának és a nem alvástól beüvegesedett szemeinek reggel a fürdőszobában. A munkához online rendelt egy binokulárt és egy mikroszkópot. Szerelemlaboratóriumát online meghirdette. Végre volt munkája, boldog volt és bizakodó.
