Súr enikő
Fotó: Gyulai Hírlap
A kedvencével, szilvás gombóccal várta haza a család Nagyfáról Gyurkát, a nagybátyámat, aki 1957-ben másfél évet kapott feketevágásért. Csak három gombócot tudott megenni, annyira összeszűkült a gyomra, így mesélte anyukám. Azokban az időkben ismeretlen fogalom volt az élelmiszer-pazarlás, és annak eldöntése sem okozott fejtörést, hogy hizlaló-e a zsírszalonna vagy a fehér kenyér. Merthogy fel sem merült a probléma.
Néhány évtized alatt nagyot fordult a világ, nem kell már cukros-zsíros kenyeret adni a gyereknek, hogy ne legyen éhes, mégse jelenthetjük ki, hogy egészségesebbek lettünk. Sőt. Az OECD adatai alapján a magyar a legelhízottabb európai nemzet, a lakosság több mint kétharmada túlsúlyos vagy elhízott.
A másik óriási probléma az élelmiszer-pazarlás. Magyarországon évente több mint 300 ezer, világszerte pedig 1,3 milliárd tonna élelmiszert dobnak ki az emberek, ami nemcsak azért problematikus, mert a fejlett és főként a fejlődő országokban sok a rászoruló, hanem azért is, mert az élelmiszer előállítása és a biológiai hulladék megsemmisítése is terhet ró a környezetre.
A helyzet kezelésére több telefonos applikáció is született, legutóbb például egy magyar cég fejlesztett ki olyan alkalmazást, amelynek segítségével kedvezményes áron vásárolhatják meg a fogyasztók az éttermekben megmaradt ételt. Az persze nem valószínű, hogy a legszegényebbek appokon rendelnek vacsorát, de legalább nem a kukában köt ki a maradék.
Érdemes volna néhány régi szokást is átgondolni, az uborkák görbület szerinti osztályozásának például az esztétikai szempontokon túl nem sok értelme van. A gyomrot nem zavarja az az egy-két milliméter.
