Tóth Péter
Fotó: Gyulai Hírlap
Az utóbbi hetekben több internetes oldalon és csoportban is fellángolt a vita, miszerint a kerékpárosok jelentős része életveszélyesen közlekedik. Felmerültek érvek pro és kontra, kerékpárosként pedig valamennyire igazat kell adnom a felvetésnek: tényleg sokan vannak, akik fittyet hánynak a szabályokra.
A gond az, hogy a problémát nem intézhetjük el ennyivel, nem húzhatjuk rá a vizes lepedőt csupán egyetlen csoportra: hiába követelik sokan, hogy tegyenek KRESZ-vizsgát a bringások, ha az autóvezetők egy része – akiknek kötelező elvégezni a tanfolyamot, mielőtt a volán mögé ülnek – szintén nem tudja, esetleg nem veszi figyelembe a szabályokat.
A mellékutcákban száguldozók, a zebra előtt meg nem állók, az elsőbbséget meg nem adók, nagyjából a végtelenségig lehet folytatni a sort, de a lényeg, hogy legalább annyi a szabálytalan autós, mint a szabálytalan biciklis.
A felsorolás azonban itt sem áll meg, vannak ugyanis szabálytalankodó gyalogosok is: nem kell messzire menni, elég ha kimegyünk az utcára szeretett városunkban, ahol az emberek képesek a gyalogátkelőtől tíz méterre átmenni az úttesten, mert úgy rövidebb, előszeretettel andalognak és álldogálnak a kerékpárút közepén, a zebra előtt pedig szeretnek nem körülnézni, hiába tanultuk meg már gyerekként, hogy jobbra néz, aztán balra néz.
A probléma talán pont ez: igazából nem tanultuk meg. Szabálytalan a kerékpáros, az autós és a gyalogos is – a bringóhintósokról ne is beszéljünk –, nem lehet mindent a másikra fogni, el kell kezdnünk magunkban keresni a hibát, ha pedig szükséges, akkor visszatérni az alapokhoz.
