Tóth péter
Fotó: Gyulai Hírlap
Az olvasóink már tudni fogják legalább az egyik világbajnoki döntőben játszó futballválogatott kilétét, mire ezt az írást olvassák, az online oldalunk követői pedig már a mérkőzés második félidejére fognak készülni, amikor kikerül a cikkem, de mégis fontosnak tartom, hogy megemlékezzünk az oroszországi labdarúgó-világbajnokságról.
Elvégre számos izgalmas, szívmelengető és nem várt fordulatot tartogatott ez a világesemény a futball szerelmeseinek: elég, ha csak az izlandiakra gondolunk, akik történetük első vb-jén szerepeltek, az első meccsükön pedig mindjárt döntetlent értek el Argentína ellen, ott volt Szenegál és az utánozhatatlan stílusú edzőjük, Aliou Cissé, de rámutathatunk bármelyik kiscsapatra, mind erőn felül és – általában – szimpatikusan szerepelt.
Ha a kiscsapatokról beszélünk, ott vannak a nagyok is: a címvédő Németország már a csoportkörben elvérzett, a spanyolokat a házigazda oroszok ejtették ki, de Lionel Messi csapata és a Cristiano Ronaldo vezette portugálok sem jutottak a legjobb nyolc közé.
Maradt négy csapat – Anglia, Belgium, Franciaország és Horvátország – és maradt négy meccs, hogy eldőljön a világbajnoki cím sorsa. Hamarosan világszerte elindulnak a top bajnokságok küzdelmi, jön a Bajnokok Ligája és az Európa Liga, jobbnál jobb csapatok küzdelmei, de a hétvégén valami véget ér, és négy évig tartó űrt hagy a szívünkben. Mert ez a világbajnokság. Ez az igazi futballünnep.