A koronavírus-járvány rengeteg dologtól megfosztotta az embereket: sokan elveszítették a munkájukat, nem voltak fesztiválok, kulturális események, ahogy a sport is megsínylette a pandémiát. A legtöbb eseményre nem mehettek nézők, de elmaradt tavaly az olimpia és a labdarúgó-Európa-bajnokság is.
Ha minden jól megy, akkor az utóbbi pótlására június 11. és július 11. között kerül sor, a kontinenstorna Olaszország és Törökország párharcával indul útjára. Érdekesség, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően nem egyetlen ország ad otthon az Eb-nek, illetve nem is két ország közös rendezésében valósul meg a torna – erre korábban három alkalommal volt példa –, hanem Európa tizenegy városában mérkőznek meg az országok válogatottjai, többek között Budapesten is.
A legutóbbi, 2016-os Európa-bajnoksághoz hasonlóan, ismét ott lehet a viadalon a magyar válogatott is, amely – csakúgy mint öt évvel korábban – pótselejtezőn vívta ki az indulási jogot. Talán mindenki emlékszik rá, hogy micsoda népünnepély volt akkor, országszerte számos városban utcabálhoz hasonló bulik kerekedtek a meccsek alatt és után, ráadásul a nemzeti tizenegy csoportelsőként jutott tovább saját kvartettjéből.
Ez idén több szempontból is csoda lenne, hiszen a magyarokat három olyan válogatottal – Németország, Portugália és Franciaország – sorsoltak egy csoportba, amelyek mind esélyesek a végső győzelemre, valamint a csapat legnagyobb tehetsége, a bajnokságra kijutást érő gólt szerző Szoboszlai Dominik sérülés miatt biztosan nem lehet az együttes segítségére.
Akármi is lesz, már az büszkeség, hogy ismét ott lehet a magyar válogatott a foci-Eb-n, valamint arra is mernék fogadni, hogy fel fog csendülni a klasszikussá vált dal, miszerint az éjjel soha nem érhet véget.