súr enikő
Fotó: Gyulai Hírlap
A kínaiak szabadították ránk a vírust, elvből nem kérem a kínai oltást – mondta az egyik szomszéd. Elfogadtam az érveit, távol álljon tőlem, hogy bárkit is meggyőzzek a saját véleményemről, mindenkinek megvan a maga elképzelése a járványról és a vakcinákról.
Többen a mellékhatásoktól félnek, van, aki szerint a beoltottakat évek múlva kórházban kell majd kezelni. Olyan is akad, aki úgy véli, mióta oltanak, sokkal több a fertőzött. Egyesek attól tartanak, csipet ültetnek beléjük, megint mások attól rettegnek, hogy a vakcinák módosítják a DNS-szerkezetüket. Olyannal is találkozni, aki úgy gondolja, az oltást manipulációs szándékkal hozták létre, mert birkát akarnak csinálni az emberiségből.
Az ilyen és ehhez hasonló véleményekkel nem csak hazánkban találkozni, nem véletlen, hogy a Medical News Today nevű orvosi szaklap is csokorba gyűjtötte a legelterjedtebb tévhiteket. Leszögezik például, hogy az oltóanyagban nincs élő vírus, az olyan, oltás utáni tünetek, mint a fejfájás vagy a hidegrázás természetes immunreakciók. Arról is szót ejtenek emellett, hogy a vakcinák nem tartalmaznak magzati szövetet, és nem okoznak meddőséget.
Természetes, hogy az ismeretlen félelemmel tölti el az embert, egykor a járványos gyermekbénulás elleni vakcina is hasonló reakciókat válthatott ki. Ezt a betegséget ma már csak hírből ismerjük, pedig 1931-ben, 1954-ben, 1957-ben és 1959-ben is járvány sújtotta az országot.
Ismertem egy nénit, akinek az egyik lába béna volt, gyerekkorában elhaltak benne az idegsejtek. Ő biztosan örült volna, ha időben eljut hozzá az oltás.
