Tóth Péter
Fotó: Gyulai Hírlap
Évek óta hagyomány nálunk, hogy a barátokkal összeülünk koccintani az egyik gyulai szórakozóhelyen, most sem volt ez másképp. A hangulat remek volt, több társaság is a helyszínen ünnepelt, minden a lehető legjobb mederben folyt, amíg be nem tért egy újabb csoport. Velük se volt gond, de ott volt velük az az egy.
Nem mondom, hogy soha nem ittam többet a kelleténél, de van egy szint, amit nem lép át az ember. Emberünk távolról sem volt már józan, ez pedig még mindig nem lett volna feltétlenül probléma, ha nem párosul mindez agresszióval.
Dartsoztunk a barátaimmal, amikor ő biliárdozni szeretett volna – amely alapvetően nehezen kivitelezhető, ha közben az asztalra esik – a két játék pedig közel van egymáshoz, így figyelnünk kell, hogy ne zavarjuk egymást. Emberünk úgy szeretett volna helyet „kérni” magának, hogy elkezdte arrébb tolni egyikünket, aki visszaszólt, hogy várjon egy pillanatot. Itt kezdtek el rossz irányt venni a dolgok...
Emberünk – nyilván a karácsonyi hangulattól átfűtve – torkon ragadta a szerinte rossz helyen állót, aki ellökte őt magától. Ezt szóvá tette egy szintén velünk dartsozó, amire egy pofon volt a válasz. A barátom természetesen nem hagyta magát, visszaütött, de akkor emberünk arcára már kiült a fékezhetetlen düh, és csak azért nem támadt nekünk, mert a barátai lefogták. Annyira még volt energiája, hogy pár poharat eltörjön, valamint eldobjon egy biliárdgolyót – amely centikkel kerülte el a fejünket – majd kivonszolták a helyről.
Mindeközben a rendőrök már úton voltak a helyszínre, emberünk az utcán folytatta az őrjöngést. Azt hittük, hogy megoldódik a probléma, helyszínen a hivatalos személy, ám ő, amint kiszállt az autóból, a jó barátját vélte felismerni az ekkor már vadállati szintre süllyedt emberünkben, és tulajdonképpen egyvalami maradt el: az érdemi rendőri intézkedés.
Bevallom, nem kelek és fekszem jogszabályokkal, de ha valaki nekitámad egy rendőrnek – majd a később kiérkező másik kettőnek – az talán megérdemli, hogy kattanjon rajta a bilincs. Aki mások testi épségét veszélyezteti – a biliárdgolyó nem túl nagy, de annál keményebb –, az talán megérdemli azt, hogy a rendőrautó hátsó ülésen pihenjen, amíg az adatokat felveszik. Mindezt odabent, majd az utcán is legalább 20–25 ember nézte végig tegnap.
Adatokat és vallomásokat ugyan vett fel a biztos úr, de mindeközben emberünk tovább folytatta gorillákat megszégyenítő násztáncát, és már nem érdekelte, hogy nem mi, hanem a barátai vannak előtte, egyszerűen ütni akart és bántani valakit. Amikor megkérdeztem a rendőrt, hogy miért hagyja elmenni, választ nem, csak kioktatást kaptam. Közöltem, hogy három méterről néztem végig az egészet, de el lettem küldve a helyszínről.
Az események itt kezdtek lecsendesedni, de megoldódni nem. Nem tudjuk, hogy hova tudták elvonszolni emberünket, de azért a rendőrt is megkérdeztük, hogy rendben van-e az, ha mindezek után folytatja ugyanezt egy másik helyen, esetleg – ahogy akkor már tette egy jó fél órája – a nyílt utcán. Ez is olyan kérdés, amelyre nem kaptunk választ, ahogy arra sem, hogy miért mismásol el az intézkedő rendőr egy ilyen esetet. Mert ha kicsit spiccesen vizel az utcán, azt talán megértem, de itt egészen más volt a helyzet.
A történtek után próbáltunk visszarázódni a rendes kerékvágásba, de csak félig-meddig sikerült. Nálunk finom volt a vacsora, szépen áll a fa, az ajándékoknak is mindenki örült. Nálunk elég volt egy részeg vendég és a dolgát elvégezni nem akaró rendőr, hogy tönkretegye az esténket.
Szerkesztőségi közlemény: Nagy visszhangot váltott ki kollégánk jegyzete
