Gyulai Hírlap - Nem csak kiállítás!

Azt pontosan nem tudjuk, hogy a Gyulán nagy tiszteletnek örvendő nemesember, az egykori városi főbíró fia honnan merítette a múlt emlékeinek megőrzésére és közzétételére irányuló elkötelezettségét, de gyermekkori élményei minden bizonnyal meghatározóak voltak abban, hogy már a Wenckheim-uradalom gazdatisztjeként nagylelkű adományait könyvtár és múzeum létrehozására fordítsa városunkban. 1868. szeptember 8-án kelt adománylevelében 10 000 forint értékű könyv- és régiséggyűjteményét Gyula város közönségére, illetve egy majdan felállítandó katolikus gimnáziumra hagyta. Végrendeletében további évi negyven forintot hagyott az átadott gyűjtemények jövőbeli gyarapítására. Az adományozás okán felvett leltárban nagy értékű könyvek mellett képek, térképek, antik pénzérmék, régi fegyverek, régészeti tárgyak, kövületek és ásványok szerepelnek, amelyek az ország második legrégebbi vidéki múzeumának gyűjteményét alapozták meg, azonos időpontban Sopron és Nyíregyháza városi múzeumainak elindulásával.

 

Mogyoróssy János igyekezett ugyan körültekintően gondoskodni arról, hogy gyűjteménye fennmaradjon és növekedjen – még felhívást is intézett a helyi polgárság felé, hogy a tőlük telhető módon további adományokkal gyarapítsák a gyűjteményt, ám az érdeklődés a vártál kisebb volt. 1874-ben Göndöcs Benedek gyulai apátplébános közreműködésével létrehozták a Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténeti Társulatot, amely már szélesebb bázist biztosított a múzeumügynek. Előbb a megyeháza udvarán kialakított, úgynevezett fonóházban  kapott helyet a múzeum, majd 1895-ben, Békés megye első, önálló múzeumi célra emelt épületébe költözött, amely ma a Kohán Képtárnak ad otthont a Göndöcs-kertben. A 20. század elejének történelmi viharai a gyulai múzeumot is megtépázták. A két világháború közötti időszakban rendeződni látszott a gyűjtemény sorsa, Implom József személyében olyan múzeumőrt neveztek ki az intézmény élére, aki tudatos gyűjteményfejlesztéshez kezdett. Ásatásokat végzett a városban, a történettudomány és régészet akkori legkiválóbb tudósaival tartott kapcsolatot, valamint rendezte a gyűjtemény nyilvántartását is. 1930-ban Implom a ma róla elnevezett, akkoriban polgári fiúiskola épületébe költöztette a múzeumot. Állandó kiállításának megnyitóján a szegedi múzeum igazgatója, Móra Ferenc mondott beszédet. A második világháború első éveiben Implom József még nagyszabású ásatást tervezett egy aranyleletekkel kecsegtető gepida kori temető területén a szegedi egyetemmel és a Nemzeti Múzeummal közösen, ám sajnos a történelem ismét közbeszólt, Implomot behívták katonai szolgálatra, ahonnan kétévnyi orosz hadifogság után, 1947-ben térhetett csak haza. Ásatásait sosem folytathatta, sőt, később a múzeum éléről is eltávolították. Amikor a front elérte Gyulát, a múzeum épületét hadikórháznak foglalták le, a gyűjtemény egy részét az iskola padlására vitték, ám a legértékesebb tárgyakat széthordták. A múzeumőr távollétében nem volt gazdája az intézménynek, a tárgyak összekeveredtek, egy részét ellopták, pl. Haan Antal klasszikus ókori gyűjteményének nagy része is elkallódott. A helyzetet tovább nehezítette, hogy a múzeumnak ismét költöznie kellett, ezúttal a Béke sugárúton lévő, egykori Park Szálló épületébe. 1950-ben Implommal egyik napról a másikra közölték, hogy ő már nem múzeumvezető, az igazgatói tisztséggel Lükő Gábort bízták meg.

 

A gyulai városi múzeumot 1951-ben államosították, és ekkor nevezték el Erkel Ferenc Múzeumnak. Ebben az időben kezdődött meg a téglavár első műemléki helyreállítása. A 60-as években a városban a múzeumi élet ismét fellendült, 1965-ben megnyílt a vármúzeum első régészeti kiállítása. 1967-ben Erkel Ferenc szülőházában emlékszobát nyitottak, megteremtve ezzel az emlékház kialakításának alapját. 1968-ban átadták a Gortka István által az egykori várárokba tervezett háromszintes kiállítóépületet, amely később a Dürer Terem nevet kapta. A múzeum gyűjteményei és irodái ekkor az egykori kertészlak, később óvodaként szolgáló, földszintes épületében, a Kossuth Lajos utca 17. szám alatt voltak. 1979-ben a Kohán Képtár, 1989-ben pedig a Ladics-ház nyílt meg a látogatók előtt. A  múzeum mindenkori legfontosabb alaptevékenysége a tárgyak és dokumentumok gyűjtése és megőrzése mellett azok tudományos feldolgozása, a kiállítások készítésén kívül szakmai publikációk írása. A múzeumunk tudományos műhelyében zajló munka eredményeit a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai címet viselő sorozat köteteiben olvashatták az érdeklődők, amelyet mindig a múzeum aktuális igazgatója szerkesztett.

 

Az 1990-es évek elejétől napjainkig számos szervezeti átalakítás történt a gyulai városi múzeum életében a fenntartás és működtetés tekintetében egyaránt. A múzeum fennállása óta a tudományos kutatások, a hozzájuk kapcsolódó új tárlatok létrehozása és mindennapos működtetésük is mindvégig a városi múzeum szakembereinek tevékenységével zajlott. Kiváló kiállítások nyíltak a Dürer Teremben, a tárlatokhoz kapcsolódva, majd azoktól függetlenül a múzeum saját tudományos könyvsorozatot adott ki, másfél évtizednyi szünet után újra megnyílt a vár, megújult az Erkel Ferenc Emlékház, és a közelmúltban korszerűsített épületbe került a Kohán Képtár is. A múzeumban dolgozó történész, régész, néprajzkutató és művészettörténész szakemberek a város ismert és elismert személyiségei voltak, akik személyükben jelentettek garanciát a város kulturális életéből a múzeumhoz kötődő események, tudományos munkák magas színvonalához. A teljesség igénye nélküli névsorban olyanok szerepelnek, mint Dankó Imre, Szilágyi Miklós, Szerdahelyi István, Bencsik János, Banner József, Koszta Rozália, Czeglédi Imre, Köteles Lajos, Kereskényi Miklós, Juhász Irén, Gáll Jánosné, Ibos Éva, Németh Csaba, Kiss Anikó, Havassy Péter, Martyin Emília, Gyarmati Gabriella.

2016-ban pedig megnyílt a gyulai kiállítóhelyek gyöngyszeme, a térség legkorszerűbb és leglátogatottabb kiállítóhelyeként bevezetett Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont. Napjainkban a város múzeumát és kiállítóhelyeit a város tulajdonában lévő Erkel Ferenc Kulturális Központ és Múzeum Nonprofit Kft. működteti. Az Erkel Ferenc Múzeum 2014-ben kapta meg a Területi Múzeum besorolást, és biztosítja Gyula város összes muzeális és gyűjteményi egységének a történeti hitelesség feltételeként szükséges szakmai hátterét.

 

Működésének 150 éve alatt rendkívül gazdag és értékes muzeális anyag került az intézmény gyűjteményeibe. Gyula város múltjának tárgyi kulturális örökségét az Erkel Ferenc Múzeum őrzi. A múzeum leggazdagabb anyaga a 35000 tárgyat számláló régészeti gyűjtemény, amelyben még a múzeum 19. századi alapításának idején előkerült leletek is vannak. A régészeti gyűjteményben őrizzük az ország egyetlen ép bronzkori harci sisakját, a közeli Gyulavarsándról előkerült, és róla elnevezett bronzkori kultúra alapvető leletanyagát, egy ritka, avar kori máglyalelet darabjait, egy gepida női sír kimagasló, bizánci eredetű aranytárgyait, és a Gyula környéki középkori falvak templomainak emlékanyagát is. A néprajzi gyűjtemény is igen gazdag, kiemelkedő a kerámiaanyaga és textilkollekciója, de szintén komoly értéket képviselnek a múzeum képzőművészeti, iparművészeti és numizmatikai gyűjteményei, amelyek egyes darabjai még Mogyoróssy idejéből származnak. A történeti gyűjteményünk érdekessége pl. az egyetlen, épségben megőrzött vármegyei hajdú teljes egyenruhája. A helytörténeti kutatások mindenkori alapját szolgálja a történeti anyag: a tárgyi és dokumentációs gyűjtemény. Kiemelt fontosságú az Erkel Ferenc-gyűjtemény, amely a Himnusz zeneszerzőjével kapcsolatos tárgyi anyagot és történeti dokumentációt tartalmazza, és egyedülálló alapját képezi az Erkel Ferenc Emlékház állandó kiállításának. Az Erkel Ferenc Múzeum tulajdonában van a felbecsülhetetlen értékű, briliánsokkal ékesített Erkel Aranykoszorú, melyet egy bank trezorjában helyeztünk el megőrzésre – ennek sematikus rajzát használjuk a múzeum logójaként. Önálló gyűjteményként szerepel a Sík-gyűjtemény, amely Sík Ferencnek, a Várszínház néhai művészeti vezetőjének, főként néprajzi tárgyakat tartalmazó hagyatékából áll. Fontos megemlíteni még az intézmény cigány gyűjteményét és archívumát, amelynek alapját Erdős Kamill cigánykutató hagyatéka képezi. A gyűjtemény és az archívum anyaga a cigányság kutatói számára máshol nem elérhető, kuriózumnak számító adatokat szolgáltat. Az 1950-es évektől folyamatosan román nemzetiségi anyag is került a múzeumba. Könyvtárunk rendelkezik Békés megye legteljesebb régészeti szakirodalmi gyűjteményével. Hála a szorgos elődöknek, a ma szinte csak a Nemzeti Múzeumban elérhető régészeti folyóiratok az 1800-as évek közepétől kezdődően hiánytalanul megtalálhatók itt. A numizmatikával foglalkozó könyvek közül számos 18–19. századi példány igazi kuriózumnak számít.

Az utóbbi évtizedekben nagyon jelentősen megváltoztak a társadalom kulturális igényei, amelyek a korszerű technika alkalmazásaival együtt már nem kordonok meg vitrinek mögé zárt múzeumi tárgyakról szólnak, hanem a fennmaradt örökség, a műtárgyak által megőrzött tudásanyag széles körű megismertetésének és a modern eszközökkel előállított digitális háttértartalmak közzétételének lehetőségét várják el a múzeumi szférától. A gyulai múzeumi gyűjteményekben 1868 óta felhalmozott műtárgyakra és a kulturális értékekben őrzött információkra épül az összes gyulai múzeumi attrakció. A város jelenleg működő turisztikai látványosságai közül a megújítás előtt álló várkiállítás, a fejlesztésre váró Ladics-ház, a modern Erkel Ferenc Emlékház és a nemrég megnyitott Almásy-kastély, illetve egy új várostörténeti kiállítóhely sem képzelhető el a 150 éves gyulai múzeum műtárgyai és szakmai háttere nélkül.

A több mint ötvenezer műtárgyat, negyvenezer történeti dokumentumot és tizennégyezer könyvet számláló gyűjtemény teljes állománya mára kinőtte a korábbi épületeket. A múzeumalapítás kerek évfordulójának megünneplése igazából úgy lenne teljes, ha múzeumunk féltett kincseinek méltó elhelyezéséről is tudnánk végre megnyugtatóan gondoskodni, Mogyoróssy alapító szándékának megfelelően.