tóth péter
Fotó: Gyulai Hírlap
A francia Quantic Dream nevű videojáték-fejlesztő stúdió számos olyan játékot tett már le az asztalra, amely hatalmas sikert aratott: ott volt a Fahrenheit, a Heavy Rain vagy éppen a Beyond: Two Souls. Témáikban ugyan eltérőek voltak, de közös volt a filmszerű felépítés, a komoly történet és a játékosok nehéz, morális döntések elé állítása. Nem lesz ez másképp a Detroit: Become Human című alkotásban sem, feltéve, ha sikerült kiadni.
A botrány a játék egyik első előzetese miatt robbant ki: a történet a nem túl távoli jövőben játszódik, ahol egy Kara nevű android kerül egy csonka családhoz – apához és lányához – hogy vezesse a háztartást. A férfi tárgyként bánik az újdonsült „családtaggal”, ahogy lányával sem felhőtlen a viszonya, de egy este elszabadul a pokol: az apa annyira megveri gyermekét, hogy az belehal a sérülésekbe. A történetnek ez csak egy lehetséges kimenetele, hiszen a játékos döntésein múlik minden, így többek között az is, hogy hogyan alakulnak a dolgok.
Az előzetes megjelenése után David Collins, a brit parlament kultúráért, médiáért és sportért felelős bizottságának az elnöke, valamint Esther Rantzen, a brit lelkisegély-szolgálat alapítója is szót emelt a játék ellen, mert szerintük nincs helye az erőszaknak egy játékban, nem szabad elbagatellizálni és a szórakoztatás részévé tenni.
A játék megálmodója természetesen kiemelte, hogy szó sincs ilyesmiről, de szeretné elérni, hogy a játékokra is úgy tekintsenek, mint egy filmre vagy könyvre. Véleményem szerint a képmutatás legfelső foka lenne, ha emiatt betiltanának egy játékot. A családon belüli erőszak – bármilyen borzasztó is – az életünk része, tenni pedig úgy tehetünk ellene, ha felhívjuk rá a figyelmet.
Ami pedig a játékipart illeti: a legjobb lenne, ha a szemellenzős emberek nem szólnának bele egy-egy program fejlesztésébe, hanem rábíznák a dolgot a haladó gondolkodású emberekre.
