Minden évben ugyanaz van. Év végi ünnepek idején dolgozik talán a legtöbbet. Egyfolytában van dolog, de az esztendő utolsó heteiben aztán felgyülemlik a munka, amit csak kínkeservesen tud elvégezni. Már mikulás idején elkezdődik a terhelés, aztán jönnek az ünnepek, és csőstül jön a meló. Hajt éjjel-nappal, így nem csoda, hogy reggelente is olyan túlterheltnek érzi magát, mint amikor előző éjjel vízszintesbe került. Másnap úgy tűnik, hogy kevesebb kuli vár rá, de csak hiszi! Kezdődik elölről minden. Az esztendő utolsó napján még „ráteszünk egy lapáttal”. Ő is próbálna szórakozni, az alkohol hatására időnként el is engedi magát, de ekkorra csak még több tennivalója gyűlik össze.
Újév napján már a végkimerülés határán van. De még nyomjuk neki, hogy ezt még, meg ezt, meg még ezt. Ő meg csak nyel, aztán teljesen megcsömörlik. Az első napokban, hetekben milyen jól jönne a munkája, de akkor már gyakran késő. Kímélni kell rendesen, különben nem javul. Ekkor már oda kell figyelni rá, meg kell gyógyulnia. Hiszen év közben is lesz robot, amit ki kell bírjon, nem is egy. Hacsak nem figyelünk rá, az új évben sem fog pihenni. Megint jönnek ünnepek, jön az év vége, az esztendő utolsó rohama is. És ahogy telnek az évek, egyre kevésbé bírja már.
Ünnepek idején derül ki, mit bír el az ember gyomra. Hány tányér halászlevet, hány töltelék káposztát, hány féle süteményt, hány felest, hány pohár bort. Hány…
