Közösségben élni jó. A közösség erő és összetartozás. A jó közösség biztonság. Ez a város is egy közösség. Ez a mi városunk. Jó lenne megtanulni végre, hogy a szomszédom baja az én bajom is. A másik utca problémája az én problémám is. A másik városrész gondja az én gondom is. S minden, ami ebben a városban történik, az velem is történik. Mindenkinek felelőssége és kötelezettsége van a másik iránt, a közösség iránt, hiszen mi egy nagy család vagyunk, mindannyian gyulaiak vagyunk. Itt születtünk, vagy ide költöztünk, ami bizonyos, most mindannyian itt élünk, együtt, ebben a kis közösségben, írott és íratlan szabályainkkal együtt.
S hogy miért írom le mindezt? Mert bosszantanak azok a dolgok, amikor nem állunk ki egymás mellett, amikor a nagy családunk másik tagjának búját nem viseljünk a szívünkön, amikor nem igyekszünk elkövetni mindent azért, hogy a magunk eszközeivel segítsük mások problémáit megoldani. Hiszem, hogy a mi közösségünkben van elég hit, erő és kitartás ahhoz, hogy segíteni tudjunk egymáson.
A nyilvánosság is lehet a segítség része. Például a Bartók Béla, K. Schriffert, Dürer és Ajtóssy utca lakói félpályás útlezárással hívták fel közösségünk figyelmét az őket évtizedek óta sújtó problémára. Az ott élők nagyon egyszerű dologra vágynak, arra, ami más utcákban megadatott, a nyugalomra, mert elegük van a zajos tehergépjármű-forgalomból. Igen, sokunknak ott lett volna a helye azon a demonstráción is. Mert a másik utca baja az én bajom is…
Az Árpád utcában élők baját is jó lenne mindannyiunk bajának érezni. Az utcában lakókat sorozatosan büntetik a rendőrök a szabálytalan parkolás miatt. Az egyik ott lakó család a minap kapta meg a harmadik 30 ezres büntetőcéduláját. Nem kevés pénz 30 ezer forint. A magyar családok többségének sajnos ennyi éppen elég ahhoz, hogy veszélyesen felboruljon a havi költségvetése. Ez a család is két gyermeket nevel. S miért a büntetés? Mert a család autójával újból megállt a saját háza előtt, s a kocsi egy része a járdán parkolt, nem szánt szándékkal, hanem azért, mert másként nem lehet megállni abban az utcában. A büntetés jogosságát nem kívánom vitatni. A szabály az szabály. Azonban van ennek az ügynek is emberi oldala. Vannak íratlan szabályai az együttélésnek, a közösségi létnek. Ez a család már hosszú évek óta ott lakik, s így parkol le autójával, ahogy többen is abban az utcában. A bírságolás azóta probléma, amióta más településekről vezényelnek járőröket Gyulára. Egy idegen közösségből érkező nyilván nem ismerheti a helyi szokásokat, s ha fellépésének jogossága nem is kifogásolható, abban talán egyet kellene értenünk, hogy nem igazságos az Árpád utcaiakkal szemben, hiszen ők nem szándékosan parkolnak szabálytalanul, hanem azért, mert utcájukban nincs lehetőség szabályosan parkolni. Én továbbra is úgy érzem, a másik utca baja az én bajom is…
