súr enikő
Fotó: Gyulai Hírlap
Még ma is megvan az a szív alakú dobozka, amit egykor apukám készített anyukámnak ajándékként. Kartoncsomagolásból kivágott rózsák, sztaniolpapír borítás, belül egy fekete-fehér fotó. Gondolom, szerelmi zálogféle lehetett a kis ékszertartó, egyben az újrahasznosítás csúcsterméke, legalábbis mai szemmel, mert akkoriban az ilyesféle fogalmak még ismeretlenek voltak.
Nem is nagyon volt rájuk szükség, az akkori generációknak olyan kicsi volt az ökológiai lábnyoma. Piacra vesszőből font kosárral jártak, csomagoláshoz legfeljebb zsírpapírt használtak, alig gyártottak szemetet. Nem mondhatja el ugyanezt a mi nemzedékünk. Tavaly a föld legmélyebb pontján, a Mariana-árokban találtak műanyag hulladékot, a rákszerű lények és a tengeri disznók között zacskó és cukorkáspapír lebegett.
Magyarországon évente nyolcvan műanyag zacskót használnak el fejenként. A nem lebomló vagy nehezen lebomló szemét visszaszorítása érdekében jövő júliustól betiltják az egyszer használatos műanyag termékek forgalomba hozatalát, és hamarosan új rendszert vezetnek be az italcsomagolás visszaváltására, hogy minél nagyobb arányban lehessen azt újrafeldolgozni.
A tervek szerint öt év múlva a PET-italpalackok csaknem nyolcvan százalékát fogjuk elkülönítetten gyűjteni, de örökre nem szabadulunk meg a műanyagtól, hiszen továbbra is lesznek olyan termékek, amelyeket higiéniai okokból plasztikba csomagolnak. Egész egyszerűen nagyot fordult a világ, ma már senki nem készít újrahasznosított alapanyagokból szív alakú dobozkát szerelmi zálog gyanánt.
