görgényi ernő
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Egy fiatal hentessegéd költözött a Felvidékről Gyulára 1912 őszén. Mindössze 24 esztendős volt, a szorgalom, hit, kitartás és szeretet jellemezte értékrendjén, valamint egy pozsonyi hentesmesternél szerzett ismeretein kívül semmije sem volt.
2020. július 24-én Gyula város közössége egész alakos szobor állításával tisztelgett életműve előtt. Stéberl Andrásnak hívták.
A két esemény között hentesüzletet nyitott városunkban, elindította a hentesáruk kisüzemi termelését, majd újabb üzleteket nyitott. Termékeit megismerték határainkon túl is, gyulai kolbásza 1935-ben a brüsszeli világkiállítás aranydiplomás győztese lett. Elindította és felvirágoztatta a gyulai nagyüzemi kolbászgyártást. A Gyulai Evangélikus Egyházközség mecénását, közösségi ügyek támogatóját tisztelték benne, aki dolgozóit ajándékokkal is megbecsülte. Vállalkozása túlélte a második világháborút, és ismét talpra állt. 1948. március 26-án reggel, midőn a Stéberl család a templomba készült, háromtagú kommunista bizottság érkezett azzal a diktátummal, hogy a húsüzemet államosítják. Pontosan három hónappal később, május 26-án meghalt. Stéberl András halálát tulajdonképpen az államosítás, az életművét képező vagyonának kíméletlen elrablása okozta. Személyében azzal az alkotó szellemiségű polgárral bánt el a kommunista diktatúra, aki a Trianon utáni Gyula depressziós gazdasági helyzetében, új ágazatot teremtve, életet vitt a helyi gazdaságba.
A szoborállítással tisztelgünk egy hamisítatlan self made man előtt, aki felépített egy nemzetközi hírű vállalkozást és egy máig sikeres brandet. Példaként állítjuk őt, aki sikereit tudásának, kitartó, szorgalmas munkájának köszönhette.
A szoborállítással tisztelgünk a gyulai húsipar dicsőséges múltja előtt, ezzel mindazon hentesmesterek előtt is, akik hozzájárultak a gyulai termékek sikeréhez. Ez a szobor tisztelgés ifj. Balogh József, Badura József, Puczkó József, Nagy József, és társaik, tanítványaik életműve előtt. Ez a szoborállítás elismerés mindnyájuk számára városunk gazdaságában betöltött jelentős szerepükért.
A szoborállítással elismerjük a Stéberl András nyomdokaiban járó, ma élő és dolgozó hentesek, húsipari szakemberek munkáját, kifejezzük nagyrabecsülésünket a Stéberl-cég utódjaként működő Gyulahús Kft. kollektívájának, hazai és nemzetközi sikereik okán.
Végezetül a szoborállítással kifejezzük a gyulai húsipar jövőjébe vetett töretlen hitünket is, melyet a dicső múlt és a jelen sikerei éltetnek.
Ez a köztéri műalkotás emlékeztessen bennünket arra is, hogy mi, gyulaiak minden korszakban tudunk új lendületet adni szeretett városunk fejlődésének.
Stéberl Andrással a húsipar teremtett új dimenziót a gyulai gazdaság két világháború közötti fejlődésének. Az ő életműve kiállta az idők próbáját, hiszen ma is meghatározó gazdasági ágazata városunknak a húsipar, amely nemzetközi szinten is nagyra értékelt és számos országban ismert termékeket gyárt. Városunk ismertségét és jó hírét évről évre növeli. A magyar emberek számára pedig Gyula városról három dolog biztosan ismert: a gyulai kolbász, a gyulai vár és a gyulai várfürdő.
Ebből következően kell megjegyezni, hogy ugyancsak korszakalkotó kezdeményezés volt 1959-ben a Gyulai Várfürdő megalapítása, majd a vár rekonstrukciója és 1964-ben a Gyulai Várszínház elindítása. Elismeréssel kell gondolnunk az akkori városvezetésre, akik időtálló folyamatokat indítottak el, hiszen e három fejleménynek köszönhető a gyulai turizmus megteremtése, amely ma ugyancsak meghatározó gazdasági ágazata városunknak. Stéberl Andráshoz hasonlóan jó helyzetfelismerő képességgel megáldva értették meg Gyula város különleges adottságait, amelyekre alapozva az egymásra épülő fejlesztéseket, fenntartható turizmus épülhetett az elmúlt fél évszázadban.
Azt gondolom, hogy most ismét egy új korszak határán állunk. Az Airbus gyulai gyárának felépítése véglegesen felhelyezi Gyula várost a világgazdaság térképére. Első ízben jelenik meg városunkban egy világhírű iparvállalat.
A rendszerváltozást követően úgy tűnt, hogy töretlenül épül le a gyulai gazdasági élet, egymás után zártak be a termelőüzemek. A tejporgyár 2004. évi felszámolása és a Gyulai Húskombinát vágóhídjának 2005. évi bezárása után sokaknak úgy tűnt, hogy nincs remény, Gyula város gazdasága nem fog már feltámadni a mi életünkben, a turizmus legfeljebb a vegetálást biztosíthatja. Mi azonban, akik 10 éve megkaptuk a lehetőséget, hogy szeretett városunkat szolgáljuk, töretlen hittel léptünk a pástra. Hittünk abban, hogy Magyarország Kormányával szorosan együttműködve, kitartó munkával újra fejlődő pályára állíthatjuk a gyulai gazdaságot.
A turizmus fejlesztése terén folytattuk, sőt, meglátásom szerint felpörgettük elődeink munkáját. Megépítettük a Gyulai Várfürdő fedett élményfürdőjét, az Aqua Palotát. A Göndöcs-kert rehabilitációjával együtt korszerűsítettük a művelődési központot, helyreállítottuk a Gyulai Vigadót és új Kohán Képtárat alakítottunk ki az egykori megyei múzeum lepusztult épületéből. Az utolsó órában megmentettük az Almásy-kastélyt, melynek országosan védett műemléki épületében európai szintű látogatóközpontot alakítottunk ki, és felújítottuk a Szent Miklós parkot. Zajlanak a kastély mellékszárnyának felújítási munkái, és elkezdtük az Erkel tér rehabilitációját is.
De kevésnek éreztük azt, ha csak a turizmust fejlesztjük. Városunk gazdaságának több lábon kell állnia. A koronavírus-járvány okozta gazdasági kártételek tükrében is láthatjuk, hogy milyen veszélyes, ha egyetlen, jelen esetben a szolgáltató szektor dominálja egy város gazdaságát.
Mi új szemlélettel láttunk munkához 2010-ben. Azt a meggyőződést képviseljük, hogy az állam és az önkormányzat nem nézheti tétlenül a gazdasági élet leépülését egy településen. Ezért amikor a Gyulai Húskombinát felszámolás alá került, unortodox lépésre szántuk el magunkat. Kormányzati segítséggel és a gyulai húsipari szakemberek együttműködésével megalapítottuk Magyarország első önkormányzati tulajdonú húsipari vállalatát. A mentőakció sikeres volt, a gyulai húsipart újjászerveztük, és azóta gazdasági, valamint hazai és nemzetközi szintű szakmai sikerek kísérik működését.
A húsipar mellett szerettünk volna meghonosítani olyan ipari ágazatot is, amely magas szintű technológiát képvisel, képzett szakemberek munkájára épít, azaz jól jövedelmező munkahelyeket biztosít, és nem környezetszennyező, nem zavarja a turizmus érdekeit. Éveken keresztül tájékozódtunk, számtalan tárgyalást folytattunk kormányzati és gazdasági szereplőkkel. Végül versenybe szállhattunk, és két másik kelet-magyarországi településsel konkurálva tárgyalásokat kezdhettünk az Airbus Helicopters vállalattal. Az Airbus Gyulát választotta.
2020. július 17-én a magyar állam közös vállalatot hozott létre az Airbusszal, amelynek küldetése, hogy felépítse gyulai gyárát. Az első fecske megérkezett.
[A szerző Gyula város polgármestere.]
