Gyulai Hírlap - Görgényi Ernő: A magyarság együvé tartozása kiállta a történelem legszörnyűbb viharainak próbáját is

A városvezető hangsúlyozta: egy országgyűlésről sokat elmond az, hogy megválasztása után mivel kezdi a munkáját; a 2010-ben megválasztott országgyűlés az elsők között a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt tartotta fontosnak megalkotni és elfogadni. Hozzátette: azóta június 4-én megemlékezünk a trianoni békediktátumról, és ezzel együtt megünnepeljük a nemzeti összetartozást is.

Emlékeztetett: az első világháborút lezáró trianoni békediktátum következtében elvesztettük hazánk területének kétharmadát, Magyarország népessége 18 millió főről 7,6 millióra csökkent, és 3,2 millió magyar ember rekedt a határokon túl, akiknek kétharmada tömbben élt. Közülük 1,6 millió Romániába, 1 millió Csehszlovákiába, csaknem félmillió Jugoszláviába, 70 ezer Burgenlanddal együtt Ausztriába, 7 ezer pedig Fiuméval Olaszországba került – sorolta.

„Országunkat kirabolták, az új határokon kívülre került magyar testvéreinket ezerszámra űzték el otthonukból, megfosztva őket attól a vagyontól – lakóházuktól, földjüktől, kisboltjuktól –, melyért őseikkel együtt keményen megdolgoztak. Elüldözött magyarok tízezrei éltek vagonokban magyarországi vasútállomások szélső vágányain, éveken át. A lakosság széles körének egészségügyi állapota, fizikai állóképessége legyengült, a spanyolnátha, tüdővész és gyermekbetegségek pusztították a magyart” – elevenítette fel a polgármester beszédében.

Mint kifejtette, a történelmi tragédiának nemcsak az volt az oka, hogy a katonai szövetség, amelynek a Magyar Királyság is tagja volt, vereséget szenvedett; az első világháború végén ugyanis a magyar csapatok mind határainkon túl harcoltak, nem volt idegen katona Magyarország területén.

„Hogy Magyarországot képes lett volna-e megvédeni a hadsereg egy erős politikai vezetés irányítása alatt, egy összetartó nemzettel a hátországban, azt sosem tudjuk meg. Nem tudhatjuk meg, mert a vesztes háború vége egyúttal egy szörnyű belháború kezdete volt. Megint a régi nóta. Az ország legtapasztaltabb, legtehetségesebb politikusát, gróf Tisza Istvánt meggyilkolták, és magyar a magyar ellen fordult. Bosszú, leszámolás, rombolás uralta a közélet valamennyi színterét. Egy négy évig tartó szörnyű háborúban legyengült, belső megosztottságban vergődő ország felett könnyen arattak trianoni győzelmet ellenségei. Nem akadt olyan államférfi, aki a haza határainak védelméről gondoskodott volna” – hangoztatta Görgényi Ernő.

Mint azt felelevenítette, Gyulán is egymásnak estek az emberek; amikor 1918. október 31-én Károlyi Mihály és társai átvették a kormányhatalmat, a városban a tömeg – amelyben nagy számmal voltak jómódú gazdák is – feltörte és kifosztotta a vasútállomáson veszteglő, megrakott teherkocsikat, vasúti raktárhelyiségeket, és a gyilkosságtól sem riadt vissza: a kötelességét teljesítő, a raktárkészleteket védő raktárfelügyelő életét vesztette.

Ezekben a hónapokban az Antant-seregek támogatásával folyamatosan nyomultak be Magyarországra a csehszlovák, román és szerb katonai csapatok – emlékeztetett a városvezető, rámutatva, hogy a magyarok, a gyulai polgárok eközben pártokat alapítottak, bizottságokat és tanácsokat hoztak létre, elüldözték a város törvényes vezetőit és a rendőrkapitányt, majd a pártok, bizottságok és tanácsok tagjai egymás ellen fordultak.

„1919. március 21-én életbe lépett a proletárdiktatúra. A gyulai direktórium legagresszívebb tagja Martos Manó volt, aki azzal fenyegette városunk polgárait, hogy »aki az új rend ellen vét, a lámpaoszlopon fogja életét végezni«” – idézte fel, majd hozzátette: miközben a román csapatok közeledtek a városhoz, az új politikai vezetők a város védelme helyett azzal voltak elfoglalva, hogy megszervezzék a gyulai polgárok ékszereinek elrablását.

Végül a román csapatok közeledésének hírére a vármegyei direktórium elmenekült a városból, április 25-én pedig a román csapatok bevonultak Gyulára. A város és környéke minden ellenállás nélkül megadta magát; a románok a Tiszántúl nagy részére katonai közigazgatást vezettek be, de Békéscsabán és Gyulán polgári közigazgatást alakítottak ki, vagyis arra számítottak, hogy a területet Romániához csatolják majd a győztes hatalmak – hangzott el. „Egy hajszálon múlt, hogy gyönyörű városunk visszatérhetett Magyarország kebelére” – húzta alá a polgármester.

Arról is szólt, hogy 11 hónapos megszállást követően, 1920. március végén vonultak ki Gyuláról a román katonák. A város polgárai hosszan ünnepelték felszabadulásukat, amikor pedig megpillantotta a közönség a városba érkező 50 főnyi magyar csendőrséget, hosszantartó éljenzésben tört ki.

Görgényi Ernő arról is beszélt, hogy a kommunista diktatúrában „40 éven át tabu téma volt a határon túli magyarság sorsa, sőt, még a léte is”. „De hamu alatt izzó parázsként mégis tovább élt a nemzeti összetartozás tudata” – hangsúlyozta.

A rendszerváltozás folyamatának legnagyobb tömegtüntetésén a Ceaușescu által tervezett erdélyi falurombolás ellen tiltakoztak a Hősök terén összegyűlt magyarok, 1990-ben pedig nemzeti kormányt választott az ország. Antall József egyik első beszédében megvallotta, hogy lélekben és érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni – idézte fel a polgármester, majd aláhúzta: az alaptörvényünk ma kimondja, hogy „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határon kívül élő magyarok sorsáért.”

Azt is mondta: a mostani nemzeti összetartozás ünnepén „együtt örülhetünk annak, hogy az idei választáson végre eltűnt a parlamentből az a párt – a Rákosi, Aczél György és Kádár János magyarellenes szellemiségét tovább éltető politikai párt –, amely még 2026-ban is a határon túli magyar testvéreink elleni kampánnyal kívánt szavazatokat szerezni”.

„Ha jól látom, végre eljött az idő, amikor mindegyik parlamenti párt egyetért abban, hogy Magyarország felelősséget visel a határon kívül élő magyarok sorsáért. Esély nyílott arra, hogy a magyar közéletben legyen végre nemzeti minimum” – fűzte hozzá.

Leszögezte: magyarságtudatunk alapja „kultúránk, különleges nyelvünk és ebből fakadó sajátos gondolkodásmódunk, amelyeket semmilyen hatalom nem vehet el tőlünk”.

Az eseményen Papp István színművész és Tóth Lilla népdalénekes adott műsort az Erkel Ferenc Vegyeskar közreműködésével, majd az egyházak képviselői – Pápai Attila evangélikus lelkész és Tapodi Krisztián római katolikus plébános – osztották meg gondolataikat a megjelentekkel. A közös ima és a székely himnusz eléneklése után a megemlékezők koszorúkat és virágokat helyeztek el a székelykapu lábánál.