BIMBÓ LAJOS
Fotó: Gyulai Hírlap – Mocsár-Pörjés József
Hétvégén rendezték volna meg Békés megye legmarkánsabb küzdősportgáláját, a Küzdelem Napját. A Fight Night néven is futó pofonzuhatag ugyan elmarad, ám a harcosok sorát felvonultató gála kellemes emlékeket ébreszt bennem, hiszen több alkalommal volt szerencsém a fight cardon szerepelni.
Az idei tavaszi pofonfergeteg nem hozott számomra ellenfelet, így csak a partvonal mellől nézhettem volna végig a küzdelmeket. Fel voltam rá készülve, hogy lesznek pillanatok, amikor ökölbe szorul a kezem, beszűkül a pupillám, vagy felkészülök egy-egy visszatámadásra. Abban is biztos vagyok, hogy az izgalmas mérkőzéseknél előjött volna belőlem is a szurkoló.
Imádom végigélni a csarnokba való megérkezés feszültségét, a mérlegelés megkönnyebbülését, a készülődés izgalmát, és azt a bizonyos 20 másodpercet: a bejárattól a ringig tartó út a legnehezebb, a legfeszültebb, de egyben a legkatartikusabb élmény. Minden lépéssel feltöltődsz, megszáll a harc daimonja, erő pumpálódik az izmaidba, a fájdalomreceptoraid megszűnnek létezni, a tudatod pedig beszűkül.
Nem is olyan sokára megváltozik majd a helyzet, hiszen csak sportriporterként leszek jelen az eseményeken. Alig várom, hogy velem legyen kisfiam is, aki még soha nem volt ott egy teljes gálán. Örömmel tölt el, hogy egy olyan személy lehet majd velem sikereim helyszínén, akit a világon a legjobban szeretek.
Fura érzés lesz ez, hiszen ott állok majd választott városom tornacsarnokában, ahol sok sikert éltem meg, ott lesznek az ismerőseim, akik mind a ringben szeretnének látni, és ott lesznek azok a szerencsések, akik bemehetnek a kötélnégyszögbe.
Én azonban még nem vonultam vissza, még hátravan a nagy finálé! Még egy utolsót ugrik a gyulai tigris!
