Rontó judit
Fotó: Gyulai Hírlap
Már többedik alkalommal futok bele a multicégek által nyújtott telefonos ügyfélszolgálatok buktatóiba. Naivan mindig azt hiszem, hogy pár perc alatt letudom az ügyintézést, és minden kérdésemre megkapom a választ. Azonban sajnos sosincs így.
Ha a telefonszolgáltatóm infóvonalát hívom, szinte biztos, hogy sokpercnyi beszélgetésbe bonyolódom az aktuális ügyintézővel, akivel soha nem jutunk előbbre, így újra és újra meg kell ismételnem a hívásomat. A történet akkor kezd „izgalmassá” válni, amikor már a harmadik ügyintézőnek kell elölről elmagyaráznom a problémámat, és természetesen mindig egy negyedik munkatárs fog percek alatt megmenteni a további telefonálgatástól. Ez több óra hasztalan várakozással és idegesítő dallammal jár.
A másik eset, amikor a banki ügyes-bajos dolgaimat akarom megoldani. Először a bankfiókban nemleges választ kapok egy feltett kérdésre, ezzel szemben a telefonos ügyfélszolgálat meg tudja oldani. Ugyanez fordítva is eljátszódott már, így jön a kérdés: hogy is van ez? Van, aki tudja, hogy mit csinál, és van, aki nem.
Sajnos eltűntek a szakemberek, a kisebb és a nagyobb cégek is alacsony elvárással veszik fel munkatársaikat. Annyira nagy a fluktuáció, hogy lejjebb kell adni az elvárásokból. Sajnos olyan világot élünk, ahol a barátom barátja kérdés nélkül betöltheti a legmagasabb pozíciót is. A kiváló szakemberek vagy szoftvert fejlesztenek külhonban, vagy a háttérbe húzódva állnak a főnökeik rendelkezésére.
A régiek mindig azt mondták, hogy a suszter maradjon a kaptafánál… Persze, csak ha ért hozzá.
