BIMBÓ LAJOS
Fotó: Gyulai Hírlap
Az ember életében sokszor találkozik a bukással. A bukásból általában tanulni lehet, de van, amikor örök bukás lesz a vége.
Én is sok bukáson vagyok már túl. Elbuktam már sportolóként, elbuktam már tanulóként, és elbuktam már magánemberként. Veszítettem mérkőzést, válogatót és bajnoki döntőt. Elhasaltam már év végén az iskolában, pótvizsgán vagy záróvizsgán.
Magánemberként is volt részem vesztes helyzetekben, ám a mostani a legerősebb és a legfájdalmasabb.
Elbuktam társként, szerelmesként és „férjként”. Mindennel együtt 13 év telt el a párommal, gyermekem édesanyjával. Az évek alatt rengeteg mindenen mentünk együtt keresztül, és rengetegszer buktunk el együtt.
Most a rohanó élet győzött felettünk, a szerelem elillanása és a családi egység megtörése. Elbuktam, mert nem vettem észre, hogy elrohanunk egymás mellett, hogy elpárolgott a szerelem esszenciája, és hogy széthullott a családi kötelék.
Elbuktam, mert nem tudtam már visszahozni a boldog éveket, és nem tudtam megállítani gránitkeménységű alapokra teremtett éltünk elporlását.
Egyet azonban tudok, apaként nem hagyom magam legyőzni, apaként szuperhős vagyok.
