A GYULAI CSEVEGŐK CSOPORTJA
Illusztráció: Gyulai Hírlap
A Gyulai csevegőben olyat olvastunk, ami igazán jólesett a lelkünknek. Igen, vannak még lovagok és nemes szívű emberek, és igen, köztünk élnek. Arctalanul és névtelenül teszik dolgukat, úgy cselekedve, ahogy lelkiismeretük megkívánja. Köszönjük nekik, hogy példát mutatnak nekünk!
Köszönöm annak az ismeretlen egyénnek a nemes cselekedetét, aki a Tescóban hagyott pénztárcámat leadta a biztonsági őrnek. Valamint nagyon köszönöm a délután szolgálatban lévő biztonsági őrnek, hogy a pénztárcában hagyott telefonszámomon felhívott a saját telefonjáról. Ő nem akarta elárulni a nevét, de megígértem, hogy közzéteszem a Csevegőben! Nagyon köszönöm mindkettőjüknek! – adja hírül posztjában Veréb Attila. Volt olyan hozzászóló, akit meglepett, hogy vannak még lelkiismeretes emberek a földön! Minket ez egyáltalán nem lepett meg, mert nagyon is egyetértünk Rencsik Otiliával: még ember lesz a földön, addig mindig lesz köztük rendes is.
