Úgy tűnik, tudatunk mindig egy lépéssel a szélsebesen száguldó technikai fejlődés mögött halad, szeret kényelmesen belesüppedni a megszokottba, nehezen fogadja el az új formákat, szagokat és ízeket. Pedig muszáj neki, az idő múlása ugyanis szókészletünkre és beszédmódunkra is hatással van.
„Felhúztam a telefonomat reggel hétre” – hangzik el a mondat jó ismerősöm szájából. Aztán rögtön ki is javítja magát, felismerve, hogy ébresztője már rég nem felhúzható. Ébresztőórát – jó ideje – én sem használok, ám nyelvem néha mégis megbotlik, nehezen áll rá a beállítani szóra. Jót filozofálgatunk a kérdésen: hogyan változik nyelvünk koronként, s ez hogyan hat vissza gondolkodásunkra. A földművelés vagy a kereszténység megismerése egykor éppúgy hatással volt szókincsünkre, mint manapság a modern kori vívmányok széleskörű elterjedése. Az évszázadok során számos jövevényszóval gazdagodott nyelvünk: ökör, árpa, alma, kasza, lencse, kakas, polgár, tánc, púder, templom, iskola, ceruza szavaink is idegen eredetűek. A jelentésváltozás szintén nem új keletű dolog: bolt szavunk például egy speciális technikával készült, íves szerkezetű mennyezetre utalt eredetileg, s mai jelentése évszázadok alatt vált általánosan elterjedté. Egyszóval nyelvünk állandó mozgásban van, hiszen követnie kell az életmódbeli, kulturális változásokat.
Sci-fi imádó ismerősöm már a jövőbe tekint, s olyan világot vizionál, ahol mindent online intézünk, vagyis nem lesz szükségünk boltokra (ergo a bolt szóra sem). Én inkább a múltba révedek: néha hiányzik az öreg ébresztőóra halk ketyegése.
