Mindannyiunk életében vannak titkok. S történhetnek úgy a dolgok körülöttünk, hogy a titkok egyszer csak rejtéllyé lesznek. Ettől pedig olyan varázslat részeseivé válunk, amiről el sem hinnénk, hogy létezik. Pedig a dolgok, itt, a mi életünkben ilyen könnyen vagy talán inkább ilyen furcsán és egyszerűen működnek.
Mert minden kérés meghallgattatik. A jóistennek nagy füle van, eljut abba minden szó és gondolat. Talán a gondolat még hamarabb is. Szóval csínján a gondolatokkal. Jó azt átrágni, egészségesen, mint a jó ételt, mielőtt lenyeljük. Néha azonban hagyni kell szárnyalni, hogy a legszebb madár váljon belőle e világon. Mert két világunk van. Van egy látható, és van egy érezhető. Mint az ébrenlét és az álom. S van az út, ami egyikből a másikba visz. Ám most nem erről szeretnék írni, hanem a titkokról, amelyek rejtéllyé lesznek egyszer csak.
A titkokról nem beszélünk. Több okból sem, hiszen a lényeg éppen abban a csönden rejlik, ami körülveszi titkunkat. A csönd a lakat. Laci titkait legalább hét lakattal őrzi. Régi barátságunk sem jelent kulcsot szinte egyikhez sem. S ez az állapot talán így is maradt volna, ha egyik reggel Laci nem talál egy szatyrot a kapujára akasztva. A táskában citrom, méz, hársfa- és kamillatea volt. Izgalmasan tökéletes időzítés volt ez a torokfájással és lázzal küszködő barátomnak.
Teltek a napok és a hetek, Lacinak nem sikerült megtudnia, hogy kitől származott a kedves csomag. S láss csodát, egy reggel újabb táskát talál az ajtóra akasztva barátom. Ezúttal finom házi sütemény a küldemény.
Az első eset óta már egy év is eltelt. Kisebb-nagyobb szünetekkel azóta is érkeznek a rejtélyes csomagok. Hol ennivaló, hol valami ajándéktárgy vagy éppen ruha lapul a szatyorban. A titkaink így válhatnak rejtéllyé, a vágyaink pedig valóssággá.
Elalvás előtt, ima után, mindig arra gondolok, amit a legjobban szeretnék.
