képünk illusztráció
Forrás: Femina.hu
Tisztelt Kertbarátnők és Kertbarátok!
Az 1928–29-es év telén a hőmérséklet egy hónapon keresztül nem emelkedett mínusz 20 °C fölé, úgy, hogy még hó sem volt. Az ásott kutakat is takarni kellett, mert befagyott benne a víz. Az ólakat, istállókat is körbekerítették a gazdák, mert éjszakánként mínusz harminc fok alá is ment a hőmérséklet. Nos, ezeket a dolgokat azért idéztem fel, mert ha széjjelnézünk, fenyőféléket, tujaféléket 90 évnél öregebbeket nem találunk széles e határban, ugyanis ezek egytől egyig kifagytak kilencven évvel ezelőtt. Az akkor ültetettek közül, sajnos, most a szárazság miatt pusztult el egy gyönyörű példány, amely a városunk legnagyobb és valószínű, legöregebb lucfenyője volt. Élt 87 évet. Természetesen ez figyelmeztessen minket a rendszeres, de takarékos öntözésre, és lehetőség szerint az esővizek összegyűjtésére.
A másik tragikus jelenség, mely már az utolsó szakaszához érkezett, a puszpángmolyok kártétele. A puszpáng – vagy más néven buxus – őshonos növényünk. Ennek a növénynek a molyok által történő kiirtása felbecsülhetetlen károkat jelent barokk és franciakertjeinkben.
A növényvédelemben szereplő vegyszerek jelentős része csak papíron hatásos a lárvák ellen, a gyakorlatban nem. Szerintem rég karantén kártevőnek kellene minősíteni, és állami szinten felvenni vele a küzdelmet. Uniós csatlakozásunk óta folyamatosan özönlik be a kártevők és kórokozók tömege, ugyanakkor a hatásos védekezést mindenféle szabályozásokkal megnehezítették, illetve lehetetlenné tették. Azért ne adjuk fel a küzdelmet!
