bimbó lajos
Fotó: Gyulai Hírlap
A nyár a pihenés időszaka. Az ember lerakja a munkáját, és hátat fordít a hétköznapi gondoknak. A nagy kérdés csak az, hova menjünk nyaralni.
A kisfiammal rengeteget gondolkoztunk, hova utazzunk idén nyáron, melyik várost válasszuk. Menjünk a tengerpartra, esetleg próbáljuk ki a hegyi túrázást? Külföldre menjünk, vagy maradjunk a határainkon belül? Fontos szempont volt, hogy a szállás is jó legyen, és látnivalók is akadjanak, hogy ne unatkozzon a kilencéves fiam.
Sok helyszínt kiválasztottunk. Képzeletben elutaztunk Nápolyba, a kedvenc városomba, sütkéreztünk a görög tengerparton, túráztunk a svájci hegyekben, látogatást tettünk Hollandiában, de felfedeztük Budapestet és Debrecent is.
Addig-addig tervezgettünk, amíg úgy elfáradtunk – legfőképpen én –, hogy lefoglaltunk egy kis házikót Doboz-Szanazugban. Az átélt élmények megerősítettek: jól döntöttünk, hiszen pár napig semmi gondunk nem volt, csak ültünk a stégen, fürödtünk a Körösben, hajókáztunk, vagy labdázgatunk a fűben.
Esténként előkerült a társasjáték, fellapoztunk egy-egy könyvet, majd a motel konyhájától eltelve jókat aludtunk. Reggelente egy jó kávéval indítottam a napot, majd gondtalanul elindultunk, hogy felfedezzük Sámson várát, meglessük a mókusokat és az őzeket a szanazugi erdőben, és hogy egymást fröcsköljük a strandon.
Tényleg nem kell messzire utazni azért, hogy jól érezze magát az ember.