Súr enikő
Fotó: Gyulai Hírlap
A sport jelentőségét hangsúlyozva gyakran idézik különféle rendezvényeken a római költő, Iuvenalis szavait: ép testben ép lélek. Bár a fordítás nem pontos, a mondat lényegével valószínűleg mindenki egyetért: a test karbantartása, egészségünk fontos.
A nővérem általános iskolás kisfia többféle sportágban kipróbálta már magát, úszik, pingpongozik, focizik, birkózik, kézilabdázik, sőt néha még egy-egy sakkversenyen is elindul. Egyetlen dolog van, amit szívből utál: a futás. Egészen mostanáig senki nem forszírozta, hogy mezei futóversenyeken is részt vegyen, az új iskolájában azonban a testnevelő tanár kijelentette: ha akarja, ha nem, mennie kell.
Kérdés, hogy jó dolog-e, ha ilyesmit kötelezővé akarunk tenni a gyereknek, ha a legkisebb dologban sem hagyjuk meg neki a döntés szabadságát. Jó-e ha csak kényszerből csinál valamit, és nem azért, mert örömét leli benne. Kell-e egyáltalán mindenáron versenyeztetni a kicsiket?
Iuvenalis a Szatírákban úgy fogalmaz: azért kellene imádkozni, hogy ép testben ép lélek legyen. Vagyis nem azt mondja, hogy csakis ép testben lehet ép a lélek, hanem azt, hogy a lélek épsége éppolyan fontos, mint a testé.
Ha a pedagógusok komolyan veszik a költő gondolatait, nemcsak a test, hanem a lélek épségére, karbantartására is odafigyelnek. Nem biztos, hogy a kényszer a legjobb módszer erre.
