Gurzó K. Enikő
Fotó: Gyulai Hírlap –
Egy hazai portálon olvastam a közelmúltban, hogy bizonyos kutatók szerint a sörfogyasztás igenis káros. A mértékletes is. Azt ugyan a cikkben nem pontosították, kik jutottak erre a következtetésre, csupán annyit közöltek az olvasóval, hogy a vizsgálatokat Amerikában végezték.
Az adott témáról könyvtárnyi szakirodalom született már. A kifejtett vélemények homlokegyenest eltérnek egymástól. Van, aki azt mondja, a sör csakis jót tehet, és vannak olyan szélsőségesek is, akik azt állítják, hidegen fogyasztva rákot okoz. Tehát halálos, amellett, hogy a csoki, a margarin, a kávé, a búzakenyér és még sok minden más is az. Egyesek szerint.
A magam részéről ismét csak egy ósdi szöveggel tudok előrukkolni. Az egyik nagyanyám, aki nyolcvan felett távozott el az élők sorából, váltig állította, hogy a háziorvosa egyszer azt javasolta neki, minden- nap, lefekvés előtt igyon meg egy pohár sört, ha nyugodtan szeretne aludni. Pedig a doki, aki még az 1930-as években járt orvosi egyetemre, nem arról volt híres, hogy sokat tévedett. Páciensei meg voltak elégedve a munkájával.
Sőt, az említett szakember, aki nagy tiszteletnek örvendett a városban, afelől is meg volt győződve, hogy a sör kis mértékben a vesét is tisztítja. Azt, gondolom, nem kell hozzátennem, hogy a nagyanyám évente csak négyszer ivott tömény alkoholos italt: húsvétkor, karácsonykor, a szülinapomon és a névestémen.
A nagyanyám úgy halt meg, hogy sosem volt kórházban, anyámat is odahaza szülte meg. Pedig egy bérház pincéjében élte át a második világháborút, és egyáltalán nem volt könnyű élete. Hogy mi tette egészségessé? Napi egy alma, egy dió, egy kanál méz, a piaci termékekből előállított házi koszt, a munka, no meg a heti két pohár sör. Talán.
