Gurzó K. Enikő
Fotó: Gyulai Hírlap
Piaci elemzők szerint a fiataloknak már a Facebook sem kell. Több oka is van ennek.
Az egyik legszimpatikusabb, hogy az új generációk szerint a közösségi oldal az idős emberek hálózata. Hátránya, hogy zajos, és lassú visszajelzéseket tesz lehetővé. Valószínűleg igazuk van, az enyém viszont csak akkor szólal meg, ha feltolom a gép hangerejét. Lassúnak sem nevezném, mert ha két órára kilépek, már kapom az értesítést, hogy tévedtem, ilyet nem tehetek. Lehetséges persze az is, hogy csak süket vagyok, és rugalmatlan, mint az öregek legtöbbje.
A lázadó tinédzserek azzal is érvelnek, hogy a Facebook túl nagy nyilvánosságot erőltet a tagságra, így a véleményükről, a magánéletükről túl sokan szereznek tudomást. Ez alááshatja továbbtanulási esélyeiket, és megakaszthatja munkába állásukat. Bár van ebben igazság, a vének és a viselkedéskutatók tapasztalata velük kapcsolatban az, hogy sokkal kitárulkozóbbak, mint az őket megelőző harmincasok, életük valójában egy nyitott könyv. Magyarázatuk tehát alaptalan.
Amire viszont az ipszilonosok és az utánuk jövők esküsznek, az a Snapchat meg az Instagram. Ezen a két webhelyen ugyanis nem kell szöveget írni, csak képeket lájkolni és osztogatni, sőt könnyebben lehet zárt körű csoportokba verődni, mint a Facebookon, titokban bandázni, villámgyorsan kommunikálni, és ez nekik teljesen megfelel.
Ezért is elgondolkodtató, milyen lesz a világunk húsz-harminc év múlva, amikor a robotokat leszámítva már senki sem fog tudni sem írni, sem olvasni, maximum csak fotókat fog az ember nézegetni, vagy már azt sem. Ami biztos: írástudókra egyre ritkábban lesz szükség.
