Rontó Judit
Fotó: Gyulai Hírlap
A történetem sokak számára ismerős lehet. Vajon miért választunk otthonunknak egy másik várost, mint ahol felnőttünk, vagy huzamosabb ideig éltünk? Az én sztorim a szerelem miatt alakult így.
Fővárosban élőként ismerkedtem meg a vőlegényemmel, Lalival, aki ezen kisváros lakója. Amikor felmerült a kérdés, hogy ideköltöznék-e, nem sokáig gondolkodtam rajta. Természetes volt, hogy ott akarok élni, ahol ő. Nekem könnyebb volt várost váltani, mint neki Budapestre költözni. A tervünk kigondolása után két héttel már gyulai lakosként mutatkoztam be mindenhol.
Eleinte nem mondom, furcsa és szokatlan volt, hogy kevesebb ember jár-kel a városban, kevésbé jelentős a tömegközlekedés, sokkal nagyobb csend van, mint amit én korábban megszoktam. Néhány napig küszködtem a nagyvárosi sznobizmusommal, hogy akkor hol van a mozi, a pláza? Hol van a kedvenc pesti kávézóm megfelelője? Szokatlan volt az is, hogy gyalog mindenhová el lehet jutni rövid időn belül, ahogy Lali mondja, csak egyenesen kell menni.
Hamar beleszerettem a városba, az eddigi télies, kicsit nyugisabb időszakába is. Idővel szert tettem a kedvenc kávézómra, zöldségesemre, és elindultam az olvasási kihíváson is. Életemben először voltam szilveszteri misén, kolbásztöltő bemutatón és teremfoci-bajnokságon. Szeretem a belvárost, és már nem kapok hisztirohamot, ha sétálnom kell.
Várom a nyári programkavalkádot, a jó időt, a biciklis barangolásokat, és azt is, hogy megtartsuk az esküvőnket. De legjobban azt szeretném, hogy szeretett két húgom is lássa, hogy mit választottam otthonomnak.
Anyukám látogatott meg nemrégen, és azt kérdeztem tőle: Anya, jó helyen lakom én itt? Sokat tapasztalt és bölcs édesanyám megerősített benne, hogy ha boldog vagy itt, akkor jól döntöttél.
Kell ennél több?
