pénzes sándor
Pénzes Sándor
Ajándék
- Botjára támaszkodva egyedül ült a padon emlékeivel. Falevelek hullottak körülötte, mint ahogy akkor, amikor még vele volt kedvese...
- Bokáig érő avarban sétáltak egymás mellett azon a kora őszi reggelen.
- – Szeretnék neked adni valamit! – szólt a fiú.
- Lába elé nézett, lehajolt és felemelt egy falevelet az avarból. Nem kereste melyik legyen az, minden lehulló levél gyönyörű. Kedvesen odanyújtotta a lánynak. A lány mosolyogva, csillogó szemekkel karjait kitárva várta, hogy övé lehessen az ajándék, de mielőtt hozzá érhetett volna, a fiú elengedte, és az táncolva ismét a földre hullott. Nézték egymást egy ideig és a fiú így szólt:
- – Lelkedben őrizd minden szépségét életednek, így a levél örökre tied maradhat! – majd megölelte a lányt...
- Lassan felállt a padról, hazasétált egyedül. Lefekvés előtt gyertyát gyújtott párjának, aki már biztosan tudja, hogy akkor, ott, élete legszebb ajándékát kapta.
