tóth péter
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Annyiszor írtam már az elégedetlenkedő emberekről, hogy rájöttem, lassan én is közéjük fogok tartozni. Nem szeretnék zsörtölődő öregember lenni huszonévesen, így próbálok pozitívabban tekinteni a dolgokra, de egy valami nem fér a fejembe: a halloween körüli hiszti.
Minden egyes évben, ahogy közeledünk a halloween estéjéhez, október 31-hez, újra és újra fellángol a vita, hogy márpedig Magyarországon nincs ilyen ünnep, itt halottak napja és mindenszentek van, a halloween démonimádó ünnep, és különben is, majd akkor, ha Amerikában a busójárást megrendezik.
Ezekben az érvekben annyi a csúsztatás és marhaság, hogy felsorolni is nehéz, úgyhogy kezdjük az elején. A halloween egy ősi kelta eredetű ünnep, amely – a dátumból is kitalálható – nem esik egy napra sem a halottak napjával, sem a mindenszentekkel, ráadásul mindkettőnél régebbre datálható a keletkezése.
Az ünnep elsősorban az angolszász területeken elterjedt, de a világ többi részén is egyre divatosabb – itt jönnek képbe azok, akik a reggeli kávét is turulmadaras csészéből isszák, ezért képtelenek elfogadni, ha valami nem „igazi magyar”.
Őket kénytelen vagyok elkeseríteni, mert a legtöbb ünnepünk bizony máshonnan, másoktól származik: a busójárást a Mohács környékére betelepült, balkáni eredetű sokácok hozták magukkal, a nőnap amerikai, a munka ünnepe pedig brit eredetű, az anyák napja pedig egészen az ókori Görögországig nyúlik vissza, és csak az 1600-as években kapott keresztény vallási színezetet.
Azon túl, hogy óriási butaság megítélni valakit csupán azért, mert érdeklődik más nemzetek kultúrája iránt, jól látszik, hogy bizony rengeteg dolgot honosítottunk meg azokból.
