tóth péter
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Az elégedetlenkedők Mekkája, a dohánybolt-, cipővásár- és műkörmöskutatók betlehemi csillaga, ahol, ha van sapka, akkor az a baj, ha nincs, akkor pedig az. Talán már mindenki tudja, hogy miről van szó, de mondjuk ki együtt: a Gyulai Csevegő.
Természetesen nem akarok sarkítani, a fürdővárosi Facebook-csoportnak számos pozitív tulajdonsága van, ugyanúgy az ott posztolóknak és kommentelőknek, de ami tény: ha valamilyen témában nagyon el szeretnénk mondani a negatív véleményünket, akkor a csevegőben tuti, hogy találunk társat magunknak.
Legutóbb az augusztus 20-ai program kapcsán feszültek egymásnak a csevegők, de már itt is megjelent a kettősség: tavaly a lehetséges rossz idő miatt a művházba költözött az esemény, a tűzijáték pedig elmaradt. Idén nagyon jó időt fogtak ki az ünneplők, most azonban a program nem volt elég színvonalas sokaknak. Mondhatjuk, hogy a Magyar Állami Népi Együttes csak egy bizonyos rétegnek szól – inkább ne mondjuk –, de a színvonalat „talán” megüti.
És akkor még nem beszéltünk azokról, akik előszeretettel fotózzák az üres utcát egy hideg, esős este – amikor program van a várnál, és közvetítik a focivébét – és döngetik a mellüket, hogy gáz van, már a turisták sem jönnek, de amikor minden egyes hétköznap tele van a város, akkor otthon felejtik a fényképezőket.
Akik majd megőrülnek a bringó hintósoktól – oké, tőlük mondjuk ki nem –, de ha egy sincs, akkor már dolgozik bennük a rosszindulat. Akik a hajukat tépik, mert kilométeres sor áll a fürdő előtt, és nem jutnak be, de ha kettővel több szabad hely van a medence mellett, akkor már tördelik a kezüket, és fogalmazzák magukban a posztot.
Sorolhatnánk napestig, de elég ennyivel summázni: ez is Gyula.
