Gyurcsány Ferenc és pártja imázsra és kampányra szorul. Ki-ki ideológiai vérmérséklete szerint döntse el, hogy ez most jó, vagy nem az. A szorulásról sok minden juthat eszünkbe, de egyik sem igazán kellemes dolog. Amúgy pedig kiszolgáltatott egy érzés. Nyilván Gyurcsány Ferenc is kiszolgáltatottnak és magányosnak érezheti mostanság magát a politika nagyszínpadán, illetve azokon az út menti óriásplakátokon is. Amúgy az óriás Feriből Gyula városában négyet számoltam meg. Mellesleg teljesen igaza van Feri pártjának, jobb biztosra menni, a bizonytalanság nem egy jó érzés.
Kérdem én, van-e olyan ember ma Magyarországon, aki egyébként ne ismerné Gyurcsány Ferencet. Azután azt is megkérdezhetjük, hogy ki lenne az a nagyon bátor marketinges észjárású ember, aki tiszta szívvel hinni tudna abban, hogy Gyurcsány Ferenccel, illetve az ő óriási arcképével ma bármit is el lehet adni hazánkban, legalábbis olyan dolgot, ami politikával kapcsolatos. Persze nagyon is érthető az országos Gyurcsány-féle imázskampány, ahogyan a Bajnai Gordoné is. Egyébként pedig közeli ismeretségben állnak egymással, ezért nem is értem, hogy miért van az, hogy nem közös óriásplakáton imázsolnak, ami takarékossági megfontolásból sem lett volna elvetendő szempont. Egyébként pedig úgyis összenő az, ami összetartozik. A baloldal osztódása lényegében nem több egy látványos trükknél. A politikai marketing és a látvány(párt)pékség része. Egyszerűbben fogalmazva, bohóckodás.
