Hétvégén megvettük barátom első nagymotorját. Igazán nagygépet akart magának. Köbcentikben duzzadót, lóerőkben pedig aszfaltszaggatót. Hatalmas vasat, ahogy Attila nevezi, dögöt. Hosszú heteken keresztül nézegettük a használt eladó nagydögöket a neten. Hondás Laci barátom segítségét is igénybe vettük, mert ugye vannak a motorok, és van a Honda. Számomra egy percig sem volt kérdés, hogy Attilának nem motorra, hanem Hondára van szüksége.
Régi motoros barátaim bevetésével, hosszú érvelési technikával végül sikerült „jó útra gurítani” Attila motoros vágyait, aki okosan döntve mondott le az 1300 köbcentis, 116 lóerős CB-ről. Hagyta nekünk, hogy nagymotoros vágyait nagymotoros tapasztalatlanságához igazítsuk. Balatonföldvárról egy szép dögöt, egy remek túragépet, egy Honda Transalpot vezetett haza szombaton, széles vigyorral az arcán.
Tegnap este több SMS-t kaptam azzal a kérdéssel: Jól vagy? Először nem igazán értettem a szokatlan érdeklődéseket, azután sajnos megértettem. Hétfőn délután halálos kimenetelű motorbaleset történt Gyula és Csaba között. A 44-es úton egy kamionos szabálytalanul fordult meg, ekkor rohant bele a Gyuláról Békéscsabára tartó motoros…
Minden motoros megrendülten fogad egy ilyen hírt. Én is. Elolvastam a balesetről szóló cikkeket és hozzászólásokat, s döbbenten tudatosult bennem, hogy éppen abban az időpontban motoroztam haza a 44-esen. A motorosok intenek egymásnak, amikor találkoznak az utakon. Ez a köszönés az összetartozás szimbóluma. Több motorossal is találkoztam, intettünk egymásnak mindegyikkel, talán ő is közöttük volt…
