A múlt visszaköszön. Mert ez a múlt már csak ilyen visszaköszönős fajta. Azt mondja neked, hogy „Szevasz, Jóska!”, jól megrázza a kezed, közben sandán belemosolyog az arcodba. „Múlt idők” jelen időnkben. S megannyi múlt a jelenedben. Van egészen távoli múlt, amikor még karon ringatott és tejen élő babácska voltál.
A magyar hetvenes években járunk. Az „elvtársak” akkor már javában hatalomban voltak. Voltál kisdobos, viharkék köpenyben égkék nyakkendővel. A hetvenes évek végén járunk. Az iskoládban ez volt a faliújságra kirajzszögelve: „Tanulni, tanulni, tanulni. Lenin”. Az orosz nyelvi tantermekben pedig így: „Учиться, учиться, учиться. Ленин”.
Tanulni csak azt lehetett, amit az elnyomó rendszert irányító „elvtársak” megengedtek neked. Rossz magaviseleted miatt úttörő majdnem nem lettél, de végül is lettél, mert az osztály megszavazta neked, hogy lehess. Igazán hálás voltál érte, életedben ekkor csillant meg először az ötágú vörös csillagon a demokrácia fénye a 4. Számú Általános Iskola egyik kopottas osztálytermében. Széltől lobogó piros nyakkendődben „úttörőbecsszavadra” megígérhetted, hogy méltó tagja leszel a kommunista ifjúságnak.
A nyolcvanas évek legelején járunk. Az osztály rendszerhű fele Bunkócska őrsbe tömörül. Ó, te drága! Ezen röhög az egész suli. Neked a konzervatív Mókus őrsben lett helyed. Délutáni ideológiai okítások az őrsvezető pajtás irányításával. Gyerekfejjel értelmezhetetlen kommunista kiáltványok aláírása valamilyen elnyomott nép ifjúsága mellett. Vicces MHSZ-es akadályversenyek. A Mókus őrs nem érkezett meg a célba. Életed első lázadása volt a fennálló diktatúra ellen. Életed első osztályfőnöki intőjével együtt. Anyuka nem örült, de megértő volt.
Lassan kinőttünk az általános iskolából. Orosz nyelvből elégséges osztályzattal. A rendszerváltás és a szovjet csapatok kivonulása a középiskolában ért. Felhasadt a diktatúra burka, a történelemórák tananyaga megváltozott, a történelemtanárok személye nem... S valahogy minden új lett, s mégis, valahogy minden a régi maradt. Tizenhat éves torokkal kiáltottál új hazát! Beszedték az utcákról a vörös csillagokat, a gyulai Lenin után csak gödör maradt. Szabadság-illata volt a levegőnek. Azóta eltelt több mint húsz esztendő.
A múlt pedig újra és újra visszaköszön. Mert ezek az „elvtársak” már csak ilyen visszaköszönős fajták. Ma is megmondják neked, mi a helyes, az elegáns, a tuti, s rögvest diktatúrát kiáltanak, és siratják a sajtószabadságot, ha nem baloldali kormány irányítja az országot. Milyen jó lenne végre tanulni, tanulni, tanulni a múltból.
