Ez a nap más, mint a többi – dúdolhattad volna magadban vidáman Halász Judit örökzöldjét a reggeli fogmosásnál ama bizonyos nagy napon, ha nem feledkeztél volna meg életed első pillanatairól idén.
Harminc fölött úgyis jobb az ilyesmit elfelejteni – intézed el egy legyintéssel a dolgot, de titkon abban reménykedsz, nem a demencia első tünetei jelentkeztek nálad, s talán jó ideig nem kell még Cavintont vagy más egyéb agyi vérkeringést serkentő gyógyszert szedned szellemi frissességet megőrzéséért.
Szóval jobb az ilyesmit elfelejteni, hátha akkor megáll az idő, és nem kell többé arra gondolnod, hogy már megint öregebb lettél egy teljes évvel. Mert a harmadik X után valóban másként kel fel reggel a nap, és másként jár a hold. Vadászkutya módjára vizslatod a lámpa fényénél megcsillanó ősz hajszálaidat, az első szarkalábakat kutatod arcodon, és az sem vigasztal igazán, hogy anyukád szerint az ember csak ötvenéves kora után kezdhet el aggódni.
Az öregedésnek persze előnyei is vannak, hiszen az eltelt idő segít átértékelni a múltat. Ma már egészen másként látod például a délutáni csendes pihenő szokását, mint óvodáskorodban. Harmadik X-es tudásod birtokában bizonyosan nem lett volna szükséged Ilike óvó néni motiváló szándékú nyakleveseire, hogy álomba ringasd magad, sőt Che Guevaraként küzdöttél volna eme hasznos szokás egész életen át tartó megmaradásáért. Dies diem docet.
Hallgassunk tehát bölcs édesanyáinkra, és örüljünk minden egyes napnak, amiből tanulhatunk!
