Gyulán a kampány elkezdődött. Az még nem világos, hogy személy szerint kiért szól majd ez a kampány, azt viszont pontosan látni, hogy kik ellen. S ami bizonyos, mindenkit csatasorba állítanak.
Egy újságíró például politikusnak állt. Ideje volt! – jegyezték meg többen is –, hiszen az utóbbi esztendőkben többet politizált, mint „újságírt” ez az ember. A penna letevése előtt azonban belerúgott még egy nagyot a helyi sajtóba. A Gyulai Hírlapról és e sorok írójáról is olyan állításokat fogalmazott meg, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Nem csak a Gyulai Hírlapba rúgott bele, kapott „szakmai” dúvadságából a helyi televízió és a megyei újság is. Az akkor még újságíró politikus hosszú cikke végén bátran fogalmazta meg és mondta ki, hogy a helyi média „alkalmatlan és nem független”. Ezek után meglepő, vagy mégsem az, hogy facebook oldalára kiposztolta a helyi médiában, többek között a Gyulai Hírlapban politikai szerepléseiről megjelent – számára – kellemes tudósításokat.
A Gyulai Hírlap főszerkesztőjeként fórummeghívást kaptam az egyik gyulai civil szervezettől. Számomra egy percig sem volt kérdés, hogy elfogadom az invitációt, hiszen a helyi média szerepéről kívántak beszélgetni velem. Nem tagadom, voltak ellenérzéseim is, ezt természetesen megosztottam az egyesület vezetőjével, illetve felhívtam a figyelmét a médiumok között fennálló gazdasági és egyéb jellegű ellenérdekeltségekre.
A fórumon a Gyulai Hírlapról nem sok jót mondtak, az elmondottak alapján rólam nem sok jót gondoltak. A Gyulai Hírlap kedvező piaci pozícióját – hosszú évek óta – megtörni vágyó megyei újságról dicshimnuszt zengett az egyik felszólaló. A többségében névtelen kérdéseket a megyei hírlap korábbi főszerkesztője tolmácsolta. Az irányított kérdéseket, kimondva és kimondatlanul is, céllal vetették papírra. Az a nagy „csak” pedig, amivel a fórum témáját indokolta és aktualizálni próbálta a fórumot megszervező civilvezető, önmagáért beszélt.
Szóval azért hívtak oda engem, mert „csak”. Minden bizonnyal e miatt a nagy „csak” miatt vált hirtelen fontossá a Gyulai Hírlap. Volt felszólaló, aki nosztalgiával tekintett a „boldog” hetvenes és nyolcvanas évekre. Valakit nosztalgiával töltött el az is, amikor szerkesztőbizottság felügyelte a Gyulai Hírlap tartalmát.
Engem a rendszerváltás előtti évek inkább keserűséggel töltenek el. Jóllakott besúgók, megfélemlített besúgottak, politikailag megtört életek, vasfüggöny mögé bezárt fiatalok jutnak az eszembe. Én nem tekintek nosztalgiával a „három T” elvére épült kultúrpolitikai rendszerre sem, meg az akkori sajtóvezetőkre sem.
A szervezők politikai stigmát kívántak rásütni a Gyulai Hírlapra és személyemre. A Gyulai Hírlapra, amely a fórumot szervező civil szervezet eseményeiről is rendszeresen hírt ad. A Gyulai Hírlapra, amely objektíven tudósít mindegyik párt és politizáló civil szervezet rendezvényeiről. A szerkesztőbizottság mellett a szakmai kontrollt is szóba hozták a fórumon. Akkor sem értettem a kérdést, most sem értem, mivel a Gyulai Hírlapot szakemberek, diplomás újságírók szerkesztik.
Rossz érzéseim vannak. Eszembe jutnak azok az évek, amikor a független Gyulai Hírlapot át akarták játszani a megyei újságnak, amikor polgármesteri utasításra alpolgármester akarta megnézni megjelenés előtt az újság tartalmát, amikor polgármester akart politikai szerkesztőbizottságot állítani a főszerkesztő fölé. Amikor ezek történtek, nem jobboldali politikusok irányították városunkat.
A Gyulai Hírlap szerkesztői ma szabadon, politikai kontroll nélkül végezhetik munkájukat. Bízom benne, ez így is marad.
