Fodor György
Egy kedves mese szenteste – Endre egeret evett
Legyen Endre nevem, ennek nevezhetsz engem, Ferenc helyett kellett
elszenvednem e becenevet, ellenben rendre megszerettem, mert ezer meg
ezer hetet hevertem vele meleg kemence mellett. De jelenleg nem
kenyerem e kegyelem, reggel-este egeret eszem, mert beteg lettem,
emberek etettek engem. Megetettek, de megvetettek, egyszer sem
melengettek, ezek ketten meg-megnevettek, mert egeret kellett ennem,
belem rettenetesen felemelkedett benne, nedv helyett rettenetes szer
terhelte. Heten szelelve reggel, heten este mentek el e teljesen kerge
egerek. Fenyvesek mellett fegyelmezetlen gyerekek nevettek engem.
Nekem persze egeret kellett kergetnem, ez lett egyetlen fegyverem.
Lett bent eledelem, nem kerestem egyebet sem. Betlehemben,
decemberben, egy csendes kedden, szenteste nevetve mekegett Elek, egy
kecske, mert e kedves eset, e lehetetlen mese menten elterjedt: Endre,
egy szende, egeret evett!
