Gyulai Hírlap - A világűrjogról közérthetően

A Gyuláról elszármazott Bartóki-Gönczy Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem világűrjoggal foglalkozó tanszékvezető docense volt a La Sposa Caffe vendége. A „kultúrkávés” beszélgetést hagyományosan Fodor György középiskolai pedagógus moderálta.

Az est afféle alma mater találkozónak vagy alumniprogramnak is tekinthető lett volna, hiszen Bartóki Balázs és Fodor György is az Erkel-gimnáziumból került ki ugyanannak az osztályfőnöknek a kezei alól (bár a Tablók könyve szerint egygenerációs különbséggel, F. Gy. 1999, B. B. 2004), így ez alkalommal barátaik, családtagjaik és egykori tanáraik feszülten figyelő körében beszélgettek egy nagyon izgalmas és jövőbe mutató témáról, amelyről elsőként (már!) 1964-ben írtak könyvet Magyarországon (Gál Gyula: Világűrjog). Bartóki jelenleg dékánhelyettesi pozícióban oktat a NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara Társadalmi Kommunikáció Tanszékén, TDK-t vezető oktató, doktoranduszai vannak, emellett az Eötvös Kutatócsoportban a Világűr Társadalomtudományi Kutatóműhely vezetője is. Korábban a Justice Security vállalat francia érdekeltségeiért felelős jogi igazgatójaként, majd a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság projektmenedzsereként dolgozott. Hírközlési jogi szakértő, delegált tag a BEREC-munkacsoportnál, és felsőfokú francia- és angolnyelvtudásának köszönhetően több nemzetközi (Lyon, Louisville), illetve magyar egyetemen (Károli, Pázmány) is tanított. A franciát szinte a nulláról, ösztöndíjasként tanulta meg, de később is segítette a hozzá hasonlóan nemzetközi, jogi pályára készülő fiatalokat, hiszen a Franciaországi Ösztöndíjasok Egyesületének elnökeként is működött, nem mellesleg a párizsi Távközlési és Űrjogi Intézet Tanácsának a tagja, kezdetben pedig éppen a párizsi Sofrecom gyakornoka volt (2011). Noha kisebb korában úszott, mégis vívóként ért el jelentős sikereket, ennek köszönhetően a Ludovika SE vívószakosztályának vezetője, az Európai Vívó Szövetség Marketing és Promóció Bizottságnak, valamint a Magyar Vívó Szövetség Nemzetközi Bizottságának a tagja, rengeteget segítve a feltörekvő fiatal tehetségeknek. Érdekesség, hogy a Manfred Lachs nemzetközi űrjogi perbeszédverseny zsűritagjaként szigorúan szakmai rétorokat támogathatott. Az In Medias Res médiajogi folyóirat szerkesztőbizottsági tagjaként és a Pro Publico Bono folyóirat szerkesztőjeként szintén a fiatalok felkarolásában játszik jelentős szerepet.

A legnagyobb szerelem számára azonban – a három fiúgyermeke és támogató felesége mellett – a világűrjog, amelyről Bartóki szerkesztésében 2022-ben elkészült egy hiánypótló tankönyv. Ezenfelül, neki is hála, elindult az Uni Space program, amelynek keretében, immár 21 magyar egyetemmel együttműködésben, négy tudományterületen három féléves, interdiszciplináris űrtudományi szakirányú továbbképzést valósítottak meg. Bartóki disszertációtémájához (2018, PhD) hűen elsősorban az online közvetítőszolgáltatókkal foglalkozik, mint az információhoz való hozzáférés új kapuőreivel. Szakmai elismertségét jelzi, hogy már 2018-ban – az Infokommunikációs Szakértői Bizottság tagjaként – megkapta a Hírközlési Tudományos Egyesület Ezüst Jelvény díját.

Fodor György következetesen és érthető ívben vitte végig az érdekfeszítő beszélgetést, amely az első 45 percben Bartóki családtörténetéről és egyfajta életrajzáról, a második 45 percben pedig a tudományos munkásságáról szólt. A második rész szakmaiságát tekintve bizonyította, hogy az az igazán első osztályú pedagógus, aki az átlagember szintjén is el tudja magyarázni a legbonyolultabb témákat, amelyek jelen esetben a természettudományos tantárgyak minimum „jeles szintű” ismeretét követelték meg. Nos, kiderült, hogy Bartóki-Gönczy Balázs ilyen tanárember is, hiszen az irányított kérdések alapján elképesztően precízen, de közérthetően, nagyon alaposan és igényesen mutatta be a legizgalmasabb témákat: például az 1967-es világűrszerződést, az űrben rekedtek mentési egyezményét, a kárfelelősségi egyezményeket, a lajstromozási egyezményeket, a Hold-megállapodást, a nemzetközi frekvenciakoordinációs eljárást, az űrszemét problémáját, az űrbányászat jogi kérdéseit, az Artemisz-megállapodást, a Kopernikusz-programot, a nemzetközi űrjogi státuszokat, az űrobjektumok forgalomirányítását, a világűr katonai célú felhasználását (a kibernetika és kinetika különbségeit), a magyar űrhajósok kiválasztási programját (HUNOR), az űrturizmust, Elon Musk műholdfelhőjét, a napszelek elleni védekezés lehetőségeit. Érintőlegesen pedig a leghajmeresztőbb konteókról (például az USA–orosz–kínai űrháromszög, Ukrajna katonai kiberbénulása, India, Irán vagy Brazília bekapcsolódása az űrversenybe) is beszélgettek. A mindenkit filmográfiai alapon érdeklő kolonizációs lehetőségéről is ejtettek szót orvosbiológiai szempontból, viszonylag gyorsan leszögezve azt: egyelőre nem lesz Star Wars vagy Star Trek, de Alien sem, az ember a Földön „született meg”, evolúciója nem a világűr felé tart. Az érvek és ellenérvek hálójában hihetetlen mennyiségű adatot és számos érdekességet ismerhetett meg a hallgatóság. Nem vitás, bőven van még mit kutatnunk, az űrversenyben immár 90 állam 350 milliárd dolláros projekthalmaza ütközik idelenn, és hogy odafenn mennyi minden, azt csak a Jóisten tudja…