Gyulai Hírlap - Holnap témazáró

Stettner Zoltán a Holnap Témazáró Youtube-csatorna és a Gyalogvlog Tiktok-csatorna népszerű szerkesztő-vloggere látogatott el a napokban a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Kollégiumba.

Mai divatos, fiatalos szóhasználattal élve Stettner Zoltán tulajdonképpen egy közkedvelt influenszer. Hogy ne legyen ez a szó rögtön pejoratív, megjegyzendő, hogy a gyártott tartalmai mögött komoly üzenetek rejlenek, amelyek a felvilágosult magyartanároknál szerencsére nem csúsztak félre. Mivel eredetileg magyar–dráma szakos extanárról van szó, azért indította el a Holnap Témazárót, mert maga is volt diák, írt és iratott témazárót, így tudja, mi kell ahhoz, hogy jó jegyet szerezzen valaki. Oldalát olyan diákoknak ajánlja, akik nem olvasták el a kötelező olvasmányokat, vagy olyanoknak, akik ugyan elolvasták a kötelezőket, de: „Ki emlékszik már arra?!”

Videói 2019 óta szórakoztatják a humoros formában tanulni vágyókat. Fodor György magyartanár is így talált rá a lehetőségre, szinte már órai szlogen Stettner Zoltán jelmondata: „Tanuljatok, mert holnap témazáró!” Tudvalevő, hogy a mai tizenévesekhez nehezebb eljuttatni a klasszikus irodalom lehengerlően tanulságos olvasmányainak üzenetét, így mindenféle alternatív módszerrel érdemes próbálkozni: pl. zeneszámokkal (akár megzenésített versekkel), tanulós videókkal, színházi előadásokkal és persze a közösségi média színes platformjaival.

Stettner Zoltán a diákok által is leginkább látogatott fórumokat célozta meg, noha Youtube-on a feliratkozóinak száma „csak” 41,2 ezer, de Tiktokon ez a szám már meghaladta a 140 ezres követői tábort, ami igen ígéretesnek mondható. Ebből is látszik, hogy a kötelező olvasmányok olvasása se nem égő, se nem kellemetlen, sőt, egyenesen jövedelmező, ha valaki átlátja, idézi, érti és elfogadja a benne rejlő értéket. Zoli éppen erre tanít, hogy lássuk meg e kincseket. Eddig feldolgozott olvasmányai: Antigoné, Az apostol, Az átváltozás, Az ember tragédiája, Bánk bán, Candide, Csongor és Tünde, Édes Anna, Hamlet, Isteni színjáték, Rómeó és Júlia, Tartuffe. Minden videóban találunk valamilyen kultúrpoént, geget vagy éppen a főbb szereplők megjegyzését segítő, összefoglaló ábrát, a végén pedig kacaghatunk a bakiparádén. Aki egyet is látott már e videók közül, mindet meg akarja tekinteni, élőben pedig még inkább vágyna találkozni Stettner Zoltánnal.

Az Erkel-gimnázium 10–12. évfolyamán több csoportnak is volt lehetősége megtapasztalni, hogy a szerkesztő-vlogger mennyire eredeti, őszinte, hiteles, és mekkora irodalomfan. A végzősök egy dupla drámaórán vettek részt, amelynek keretei között önismereti, egymásra hangolódó és a szituációkhoz alkalmazkodó, egyfajta viselkedésterápiás játékhalmazban sajátították el az élő irodalomértés alapjait. A játékból a pedagógus kollégák szintén kivették a részüket, hiszen az az igazi élmény, ha nemcsak papírról, hanem testközelből tanítanak (valójában ilyenkor ők is lehetnek gyerekek).

A diákok persze meghálálták a kezdeményezést, rengeteget kacagtak, lelkesen álltak az újabb és újabb kihívás elé: pereltek, vakvezettek, székfoglaltak, kimerevedtek, evolúciós lépcsőkön haladtak. A pedagógusoknak azért jók az efféle alkalmak, mert – ahogyan Fodor György elmondta – amint a diákokkal kilépnek a poroszosnak mondható, frontális tanórai keretek közül, észreveszik a rejtett talentumot, a jövőben pedig eszerint fejlesztenek. Stettner Zoltán ehhez még annyit tett hozzá: a legfontosabb, hogy a diákok megtanulnak kiállni mások elé, és nyíltan kommunikálni, felvállalva érzelmeiket. Hitelesen állította mindezt, hiszen a 10. b osztályban már magáról mesélt, hogyan lett tanár, majd öt év közoktatásban eltöltött idő után egy fővárosi multi homeoffice-os alkalmazottja, hogyan került Pécsről egy somogyi kis faluba, Somogyszobra), és hogyan kezdte el a Kanadában élő barátjával, Zotyával a Holnap Témazárót.

Az önvallomás végén örömmel nyugtáztuk, hogy rengeteg diákkérdés hangzott még el, amely a kötelező olvasmányok reformjára vonatkozik, de közben azt is megértették a fiatalok, hogy – ahogyan Kölcsey mondta – „Korszerinti haladás épen maradást hoz magával”. Olvassuk az újat, a kortársat, a helyit, de ne feledjük egykori nagyjainkat, akiknek nyelvezete, logikája, üzenetértéke elkerülhetetlen, feledhetetlen, noha elfogadható, hogy lelkes pedagógusmagyarázatok nélkül kevés motivációt találnak a feldolgozásukra. Többedjére hangsúlyozták tehát a magyaros kollégák, hogy alapvetően nem a diákokkal van a probléma, hanem a hozzájuk vezető csatornákat kell megreformálni. Vélhetően ezzel a találkozással ezt a küldetést sikerült teljesíteni, hiszen a meghívottal tucatnyi közös fotó is készült, amelyen elégedett arcú, boldog fiatalok láthatók. Ennek okán bizonyosra vehető, lesz még folytatás.

Stettner Zoltán Fodor György magyartanár meghívására és az „Erkel Ferenc Gimnázium tehetségeiért” Alapítvány támogatásával érkezett a gimnáziumba.